Leírás
A Palazzo Martelli a Via Zannetti utcában áll, a Via de' Cerretani közelében, és itt található a Museo di Casa Martelli: egy házmúzeum, amely egy firenzei nemesi család évszázadait mutatja be festményeken, bútorokon és freskókkal díszített termeken keresztül.
A homlokzat meglehetősen egyszerű, de a díszemeleten kovácsoltvas erkély található, ami a 17. században újdonságnak számított a kőkorlátok városában. A homlokzaton egy tabernákulum is van Mino da Fiesole Madonna a gyermekkel című alkotásával.
Az udvar üvegezéssel lezárt árkádjain trompe-l'œil festmények láthatók, amelyek nemlétező perspektívákkal tágítják a teret. Innen a pietra serena kőből épült díszlépcső vezet fel a díszemelet termeibe, a családi címer alatt: egy arany griffmadár vörös mezőben.
Az első emeleten található a képtár négy kisebb-közepes teremben, amelyek falait a Palatina Képtárhoz hasonlóan teljesen belepik a festmények. Itt van Beccafumi, Salvator Rosa, Luca Giordano, Sustermans, id. Bruegel helyett ifjabb Bruegel, valamint Piero di Cosimo Gyermek imádása című műve.
Giovan Battista Benigni egyik vásznán a család nagy csoportképe látható, éppen magában a képtárban játszódó jelenetként. A második terem mennyezete I. Medici Cosimo és Camilla Martelli esküvőjét meséli el.
A festménysoron kívül a fürdőszoba egy teljes egészében 1822-ben, pásztorjelenetekkel kifreskózott helyiség, amelyet úgy terveztek, hogy a szökőkutaknak, medencéknek és az udvarra néző ablakoknak köszönhetően enyhülést nyújtson a hőségben. Aztán ott a bálterem, amely kétszer olyan magas, mint a többi helyiség.
A 18. század végén Marco Martelli a felvilágosodás elvei szerint rendezte át a gyűjteményt, és műfajok szerint osztotta fel a festményeket: tájképek, csaták, történelmi jelenetek, önarcképek. Korábban a barokk szellem, a változatosság uralkodott.
A 19. században a család válságba került, és a gyűjtemény szétszóródni kezdett. 1986-ban az utolsó örökös, Francesca Martelli halálakor a palotát és a család minden javát a firenzei érsekségre hagyta.
1998-ban az állam megvásárolta az épületegyüttest, a múzeum pedig 2009. október 22-én nyílt meg. Donatello Dávidja és címere, amely valaha a család két ékköve volt a lépcsőn, ma a Museo del Bargellóban látható.
A homlokzat meglehetősen egyszerű, de a díszemeleten kovácsoltvas erkély található, ami a 17. században újdonságnak számított a kőkorlátok városában. A homlokzaton egy tabernákulum is van Mino da Fiesole Madonna a gyermekkel című alkotásával.
Az udvar üvegezéssel lezárt árkádjain trompe-l'œil festmények láthatók, amelyek nemlétező perspektívákkal tágítják a teret. Innen a pietra serena kőből épült díszlépcső vezet fel a díszemelet termeibe, a családi címer alatt: egy arany griffmadár vörös mezőben.
Az első emeleten található a képtár négy kisebb-közepes teremben, amelyek falait a Palatina Képtárhoz hasonlóan teljesen belepik a festmények. Itt van Beccafumi, Salvator Rosa, Luca Giordano, Sustermans, id. Bruegel helyett ifjabb Bruegel, valamint Piero di Cosimo Gyermek imádása című műve.
Giovan Battista Benigni egyik vásznán a család nagy csoportképe látható, éppen magában a képtárban játszódó jelenetként. A második terem mennyezete I. Medici Cosimo és Camilla Martelli esküvőjét meséli el.
A festménysoron kívül a fürdőszoba egy teljes egészében 1822-ben, pásztorjelenetekkel kifreskózott helyiség, amelyet úgy terveztek, hogy a szökőkutaknak, medencéknek és az udvarra néző ablakoknak köszönhetően enyhülést nyújtson a hőségben. Aztán ott a bálterem, amely kétszer olyan magas, mint a többi helyiség.
A 18. század végén Marco Martelli a felvilágosodás elvei szerint rendezte át a gyűjteményt, és műfajok szerint osztotta fel a festményeket: tájképek, csaták, történelmi jelenetek, önarcképek. Korábban a barokk szellem, a változatosság uralkodott.
A 19. században a család válságba került, és a gyűjtemény szétszóródni kezdett. 1986-ban az utolsó örökös, Francesca Martelli halálakor a palotát és a család minden javát a firenzei érsekségre hagyta.
1998-ban az állam megvásárolta az épületegyüttest, a múzeum pedig 2009. október 22-én nyílt meg. Donatello Dávidja és címere, amely valaha a család két ékköve volt a lépcsőn, ma a Museo del Bargellóban látható.