Leírás
A Santi Apostoli-templom egy katolikus templom Firenzében, a Limbo téren (piazza del Limbo). Firenze egyik legrégebbi és történelmi szempontból leggazdagabb temploma: itt gyökereznek a város legősibb legendái, és a népünnepélyeken, például a Scoppio del Carro (a „szekér robbanása”) ünnepén betöltött központi szerepe miatt kapta a Firenze régi dómja becenevet. A homlokzaton álló emléktábla szerint a templomot már 800-ban alapították, mégpedig Nagy Károly és Roland lovag jelenlétében. A történészek azonban kételkednek ebben a régi feliratban, amely az állítólagos eseményeknél néhány évszázaddal későbbi, és a templom alapítását következetesebben a 11. század végére teszik. A homlokzat egyszerű román stílusú, későbbi, 16. századi kapuzattal, amelyet a pistoiai Benedetto da Rovezzanónak tulajdonítanak. A kis Limbo térre néz, amelyet azért neveztek így, mert hajdan itt temették el azokat a gyermekeket, akik a keresztelőjük előtt haltak meg. Ők – ahogyan Dante is leírja az Isteni színjátékban – a túlvilág egy meghatározatlan helyén maradtak, amelyet éppen limbusnak hívnak. A kis harangtornyot Baccio d'Agnolo építette a 16. században. Az alaprajzon érezhető a kora keresztény stílus hatása: a prátói zöld márványoszlopok és az egyenetlen oszlopfők római épületekből származnak. Az első kettő, korinthoszi stílusú oszlopfőről úgy vélik, hogy a közelben álló fürdőkből került ide, és Kr. e. 1. századiak lehetnek. A gazdagon díszített, szaruzatos faborítású mennyezet 1333-ban készült. A padlót egy korai mozaik díszíti, amelyet a restaurálások során tártak fel, és számos neves firenzei család (Acciaiuoli, Altoviti, Del Bene…) sírköve található benne. Az apszis környéke megőrizte az egyszerű román kori szerkezetet, a faragott kövek nyersen, látszóan maradtak. A belső tér egyszerűségéről, az oszlopokon nyugvó félköríves ívekről azt tartják, hogy ihletet adhatott Brunelleschinek a klasszikus formák felelevenítéséhez, amely a reneszánsz stílushoz vezetett. Az oldalkápolnák a 16. századból származnak, és mivel meglehetősen kicsik és visszafogottak, nem zavarják az összhatást. A bal oldali hajó végén kiemelkedik Giovanni della Robbia értékes, színes majolika tabernákuluma. Ez őrzi azokat a köveket, amelyeket a hagyomány szerint Pazzino de' Pazzi hozott a Szentföldről az első keresztes hadjárat után. Ezekkel gyújtják meg minden húsvétvasárnap ünnepélyesen a tüzet, amely a galambot lángra lobbantja a hagyományos Scoppio del Carro során a Dóm téren. Az 1966-os árvíz okozta károk ellenére a templomban jelentős műalkotások láthatók, miközben arra várnak, hogy az egész berendezést, főként a festményeket, restauráljék és visszahelyezzék.