Leírás
Az Ognissanti-templom a névadó téren áll Firenzében, az Arno közelében. A XIII. században született az umiliáták otthonaként, ma a Vespucci család temploma, és Botticelli, Ghirlandaio és Giotto műveit őrzi – ennyi a nevek alapján bőven elég ahhoz, hogy felkerüljön az útitervedre.
A templom remekműve Botticelli Szent Ágostonja. A festő a nyitott könyvbe elrejtette ezeket a szavakat: „Hol van Márton testvér? Megszökött. És hova ment? A Porta al Prato előtt van.” Talán egy olyan szerzetest akart ezzel megcsipkedni, aki túl gyakran járt ki-be.
Itt nyugszik Botticelli is: a csodálói egy kosárba tett üzenetekkel köszöntik a sírja mellett. Ugyanebben a templomban temették el a szép Simonetta Vespuccit is, akit a festő múzsájának tartanak.
Az Ognissanti a Vespucciak temploma volt. A fiatal Ghirlandaio egyik freskóján a család a Madonna palástja alatt térdel, a mellette álló fiú pedig állítólag Amerigo, a tengerész, akiről Amerikát elnevezték.
Ne hagyd ki Giotto nagy festett keresztjét sem, valamint a refektóriumban Ghirlandaio Utolsó vacsoráját. A XIV. század elején a templom annyira gazdag volt, hogy Giottót kérte fel; ő 1310 körül ide, a főoltárra festette a Maestàt, amely ma az Uffiziben található.
A belső tér egyetlen, 95 méter hosszú hajó, mély kereszthajóval, az oldalakon oltárokkal, amelyek pietra serena kőből készült edikulák alatt állnak. A Santissima Annunziata mellett ez Firenze azon kevés nagy temploma közé tartozik, amelyet a XIX. században nem restauráltak „stílusosan”.
A homlokzat XVII. századi, Matteo Nigetti műve, 1872-ben travertinóból építették újra. A nagy kerengőben Jacopo Ligozzi freskósorozatai láthatók Assisi Szent Ferenc életéről, amelyeket a XVII. század elején festett.
Minden az umiliátákkal kezdődött, akik 1239-ben érkeztek Firenzébe. Gyapjúval dolgozó szerzetesek voltak, és a környék a kis szigettel és az Arno csatornáival tökéletes volt malmoknak és kallómalmoknak. A templom építését 1251-ben kezdték el.
A templom remekműve Botticelli Szent Ágostonja. A festő a nyitott könyvbe elrejtette ezeket a szavakat: „Hol van Márton testvér? Megszökött. És hova ment? A Porta al Prato előtt van.” Talán egy olyan szerzetest akart ezzel megcsipkedni, aki túl gyakran járt ki-be.
Itt nyugszik Botticelli is: a csodálói egy kosárba tett üzenetekkel köszöntik a sírja mellett. Ugyanebben a templomban temették el a szép Simonetta Vespuccit is, akit a festő múzsájának tartanak.
Az Ognissanti a Vespucciak temploma volt. A fiatal Ghirlandaio egyik freskóján a család a Madonna palástja alatt térdel, a mellette álló fiú pedig állítólag Amerigo, a tengerész, akiről Amerikát elnevezték.
Ne hagyd ki Giotto nagy festett keresztjét sem, valamint a refektóriumban Ghirlandaio Utolsó vacsoráját. A XIV. század elején a templom annyira gazdag volt, hogy Giottót kérte fel; ő 1310 körül ide, a főoltárra festette a Maestàt, amely ma az Uffiziben található.
A belső tér egyetlen, 95 méter hosszú hajó, mély kereszthajóval, az oldalakon oltárokkal, amelyek pietra serena kőből készült edikulák alatt állnak. A Santissima Annunziata mellett ez Firenze azon kevés nagy temploma közé tartozik, amelyet a XIX. században nem restauráltak „stílusosan”.
A homlokzat XVII. századi, Matteo Nigetti műve, 1872-ben travertinóból építették újra. A nagy kerengőben Jacopo Ligozzi freskósorozatai láthatók Assisi Szent Ferenc életéről, amelyeket a XVII. század elején festett.
Minden az umiliátákkal kezdődött, akik 1239-ben érkeztek Firenzébe. Gyapjúval dolgozó szerzetesek voltak, és a környék a kis szigettel és az Arno csatornáival tökéletes volt malmoknak és kallómalmoknak. A templom építését 1251-ben kezdték el.