Leírás
A San Salvatore al Monte templom a Michelangelo-tér mögötti dombon áll, a Monte alle Croci-n, közvetlenül a San Miniato alatt. Egyhajós ferences templom, egyszerű és szigorú, ciprusok között.
A homlokzat szinte csupasz: világos vakolat, egy kapu és timpanonos ablakok. Il Cronaca, az építész, aki 1499 és 1504 között újjáépítette a templomot, a hajó mentén váltogatta a kerek és a háromszögletű timpanonokat. Az ötletet később Vasari is átvette az Uffiziban.
Bent elegáns visszafogottság fogad: a világos vakolaton jól érvényesülnek a pietraforte dór pilaszterek, a tetőt pedig fedélszék tartja. A hajóból mindkét oldalon öt kápolna nyílik, a padlóban pedig régi sírlapok maradtak.
A bal oldali második kápolnában található Giovanni della Robbia mázas, színezett terrakotta Levétele a keresztről című alkotása. A főoltáron egy Andrea Ferrucci köréhez tartozó mester faragott feszülete áll, az üvegablakokat pedig Peruginónak tulajdonítják.
A szentély jobb oldalán nyílik a Nerli-kápolna dongaboltozattal és a trónoló Madonnát szentekkel és angyalokkal ábrázoló 16. századi táblaképpel. Mellette áll Marcello Adriani 1526-os síremléke.
Michelangelo nagyon kötődött ehhez a környékhez és ehhez a templomhoz, amelyet „az én szép parasztlányomnak” nevezett.
Egy regénybe illő történet is kapcsolódik hozzá. 1498. április 8-án éjjel a San Marco harangja megkondult, hogy hírt adjon Savonarola letartóztatásáról. Tanai Nerli, az ellensége, körmenetben vitette a San Salvatore templomhoz, és az út során ostorozta.
Azóta nem szólalt meg. A 20. században úgy, ahogy volt, a Museo di Firenze udvarára került, és csak a 2000-es években tért vissza a San Marco Múzeumba. Adriani, a szomszédos kápolnában, magára Savonarolára írta alá a halálos ítéletet.
A kolostor a visszavonulás helye volt: itt élt Sienai Szent Bernardin is, két évszázaddal később pedig innen indult útnak Porto Maurizio-i Szent Lénárd, hogy elterjessze a keresztutat, amely a Monte alle Croci nevét adja.
1665-ben a szerzetesek az Ognissanti kolostorba költöztek, és sok berendezési tárgyat vittek magukkal, köztük Szent Ferenc csuháját.
A homlokzat szinte csupasz: világos vakolat, egy kapu és timpanonos ablakok. Il Cronaca, az építész, aki 1499 és 1504 között újjáépítette a templomot, a hajó mentén váltogatta a kerek és a háromszögletű timpanonokat. Az ötletet később Vasari is átvette az Uffiziban.
Bent elegáns visszafogottság fogad: a világos vakolaton jól érvényesülnek a pietraforte dór pilaszterek, a tetőt pedig fedélszék tartja. A hajóból mindkét oldalon öt kápolna nyílik, a padlóban pedig régi sírlapok maradtak.
A bal oldali második kápolnában található Giovanni della Robbia mázas, színezett terrakotta Levétele a keresztről című alkotása. A főoltáron egy Andrea Ferrucci köréhez tartozó mester faragott feszülete áll, az üvegablakokat pedig Peruginónak tulajdonítják.
A szentély jobb oldalán nyílik a Nerli-kápolna dongaboltozattal és a trónoló Madonnát szentekkel és angyalokkal ábrázoló 16. századi táblaképpel. Mellette áll Marcello Adriani 1526-os síremléke.
Michelangelo nagyon kötődött ehhez a környékhez és ehhez a templomhoz, amelyet „az én szép parasztlányomnak” nevezett.
Egy regénybe illő történet is kapcsolódik hozzá. 1498. április 8-án éjjel a San Marco harangja megkondult, hogy hírt adjon Savonarola letartóztatásáról. Tanai Nerli, az ellensége, körmenetben vitette a San Salvatore templomhoz, és az út során ostorozta.
Azóta nem szólalt meg. A 20. században úgy, ahogy volt, a Museo di Firenze udvarára került, és csak a 2000-es években tért vissza a San Marco Múzeumba. Adriani, a szomszédos kápolnában, magára Savonarolára írta alá a halálos ítéletet.
A kolostor a visszavonulás helye volt: itt élt Sienai Szent Bernardin is, két évszázaddal később pedig innen indult útnak Porto Maurizio-i Szent Lénárd, hogy elterjessze a keresztutat, amely a Monte alle Croci nevét adja.
1665-ben a szerzetesek az Ognissanti kolostorba költöztek, és sok berendezési tárgyat vittek magukkal, köztük Szent Ferenc csuháját.