Leírás
A Santa Felicita-templom kis templom Firenze Oltrarno negyedében, a Ponte Vecchio és a Pitti-palota között. Elsőre olyan, mint a többi, valójában azonban a manierizmus egyik remekművét őrzi, és története egészen a római korig nyúlik vissza.
Pontormo három évig dolgozott egy fa paraván mögé rejtőzve, és senkinek nem mutatott meg semmit. Amikor 1528-ban levette a deszkákat, Vasari szerint Levétel a keresztről című képét „egész Firenze ámulatára” leplezték le.
Ma is ott van, a bejárattól jobbra nyíló kis Capponi-kápolnában: lebegő testek, élénk, természetellenes színek. A jobb szélen álló, a néző felé tekintő alakban talán a festő önmagát örökítette meg.
A Santa Felicita egyben Firenze egyik legrégebbi temploma.
Az első bazilika elpusztult, a 11. században pedig egy újabbat, román stílusút szentelt fel II. Miklós pápa 1059-ben, mellette bencés apácák kolostorával. Az 1348-as pestisjárvány után az apácák felépítették a gótikus templomot.
Már a 2. században szíriai kereskedők éltek itt, akik elhozták a kereszténységet a városba. A padló alatt ma is láthatod az ókeresztény sírokat, és néhány sírkő felirata görög nyelvű.
Az előcsarnok fölött halad el a Vasari-folyosó, a templomban pedig ma is megvan az a páholy, ahonnan a nagyhercegek úgy követhették a misét, hogy ne kelljen a hívek közé vegyülniük. Az áldozást a pap vitte fel nekik.
A Brunelleschi Pazzi-kápolnáját kicsiben megidéző sekrestyében Filippino Lippi műhelyének Nerli-Madonnája látható. A 14. századi káptalanteremben 1387-es freskók maradtak fenn. A templomban, a főoltár lábánál temették el Francesco Guicciardini történetírót.
Mai képét a 18. században nyerte el, amikor Mario Ruggieri építész 1735-től átépítette, és csak a bejárat melletti két kápolnát hagyta meg. A harangtorony az egykori Fifanti-torony, a nyeregtetős homlokzat előtt pedig háromívű előcsarnok áll, amely fölött a folyosó halad el.
Pontormo három évig dolgozott egy fa paraván mögé rejtőzve, és senkinek nem mutatott meg semmit. Amikor 1528-ban levette a deszkákat, Vasari szerint Levétel a keresztről című képét „egész Firenze ámulatára” leplezték le.
Ma is ott van, a bejárattól jobbra nyíló kis Capponi-kápolnában: lebegő testek, élénk, természetellenes színek. A jobb szélen álló, a néző felé tekintő alakban talán a festő önmagát örökítette meg.
A Santa Felicita egyben Firenze egyik legrégebbi temploma.
Az első bazilika elpusztult, a 11. században pedig egy újabbat, román stílusút szentelt fel II. Miklós pápa 1059-ben, mellette bencés apácák kolostorával. Az 1348-as pestisjárvány után az apácák felépítették a gótikus templomot.
Már a 2. században szíriai kereskedők éltek itt, akik elhozták a kereszténységet a városba. A padló alatt ma is láthatod az ókeresztény sírokat, és néhány sírkő felirata görög nyelvű.
Az előcsarnok fölött halad el a Vasari-folyosó, a templomban pedig ma is megvan az a páholy, ahonnan a nagyhercegek úgy követhették a misét, hogy ne kelljen a hívek közé vegyülniük. Az áldozást a pap vitte fel nekik.
A Brunelleschi Pazzi-kápolnáját kicsiben megidéző sekrestyében Filippino Lippi műhelyének Nerli-Madonnája látható. A 14. századi káptalanteremben 1387-es freskók maradtak fenn. A templomban, a főoltár lábánál temették el Francesco Guicciardini történetírót.
Mai képét a 18. században nyerte el, amikor Mario Ruggieri építész 1735-től átépítette, és csak a bejárat melletti két kápolnát hagyta meg. A harangtorony az egykori Fifanti-torony, a nyeregtetős homlokzat előtt pedig háromívű előcsarnok áll, amely fölött a folyosó halad el.