Leírás
A Santa Margherita dei Cerchi-templom Firenze történelmi központjának egyik katolikus temploma. Antiochiai Szent Margitnak szentelték, a név azonban a Cerchi családra is utal: ők 1353-tól birtokolták a kis templom kegyúri jogát, először a Donatiakkal és az Adimarikkal együtt, majd a 17. századtól kizárólagosan. Az épület már 1032-től szerepel az írott forrásokban, a későbbi századok során pedig többször átépítették. A Firenzei Mercedárius Harmadrend káptalani székhelye. A szentély mellett emléktábla áll az alapító, Enrico Michelassi emlékére. A Santa Margherita dei Cerchi-templom homlokzata nyeregtetős, falazata szabályosra faragott kváderkövekből készült. Középen nyílik a kapu félköríves lunettával, fölötte kétoldalas ereszes tető látható. Följebb két kerek, tölcséres kialakítású rózsaablak van: az egyik a kapuval egy tengelyben, a másik tőle balra. A templombelső egyhajós, a hajó négyszögletű apszissal zárul, amelyet lapos, freskókkal díszített dongaboltozat fed. Közepén áll a kőből készült főoltár, melynek oltárasztalát elöl oszlopocskák tartják. Mögötte látható Lorenzo di Bicci Madonna trónon Szent Luciával, Margittal, Ágnessel és Alexandriai Katalinnal című oltárképe (14. század vége – 15. század eleje). Santa Margheritát „Dante templomaként” is emlegetik: a hagyomány szerint itt vette feleségül Gemma Donatit (más források szerint az esküvő a közeli San Martinóban volt), és itt ismerhette meg szeretett Beatrice Portinarit, akinek családja itt temetkezett. Egy 19. századi angol festőnő preraffaelita stílusú képe idézi fel a találkozást, közvetlenül a bejárattól jobbra. További 19–20. századi festmények is Dantét és múzsáját idézik. Itt temették el biztosan Folco Portinarit, Beatrice apját, valamint a dajkát, Monna Tessát, akinek sírlapja ma a Santa Maria Nuova főkórház Csontok kolostorudvarában található; a hagyomány szerint ezt az intézményt a dajka Folcónak adott ötlete hívta életre. Valószínűtlen viszont, hogy maga Beatrice is itt nyugszik: mivel a Bardi családba házasodott, sírjának a férje családi sírboltjában kellene lennie, amely a Santa Croce nagy kolostorudvarában van. Ennek ellenére a közfelfogásban a kis templom továbbra is a Dante-rajongók és az angyali Beatrice csodálóinak úti célja. Személyes üzeneteket intéznek hozzá, amelyeket a „sírja” melletti kosárban gyűjtenek. A templomban működik a Szent Páschal Baylonnak, a szakácsok egyetemes védőszentjének szentelt Venerabile Compagnia dei Quochi, amelynek történelmi sírboltja ma is látható a főoltár előtt. Szent Páschalnak tulajdonítják a erősítő hatású „zabaione” feltalálását.