Leírás
A Krisztus Születése orosz ortodox templom Firenzében, a Via Leone X-en áll, a Basso-erődtől mindössze néhány háztömbnyire. Messziről felismered az öt színes kerámia hagymakupoláról: egy darab Oroszország egy a 19. és 20. század fordulóján született városnegyedben.
A külső díszítések valóságos diadala: négyzet alapú tégla- és kőalapzat, amelyre egy második épületrész épül, és ezt vakárkádok, a kokosnyikok, valamint aranyozott keresztekkel ékesített kupolák koronázzák. A virágmintás majolikákat a firenzei Cantagalli manufaktúra készítette.
A homlokzaton három, Velencében készült aranymozaik ragyog: a bejárat feletti timpanonon az Isten Anyja, két oldalán pedig Péter és Pál apostol arca. A templomot körülvevő kovácsoltvas kapun birodalmi sasok és a firenzei liliom látható.
Az észak-oroszországi templomokhoz hasonlóan két szintje van: fent a hűvösebb nyári templom, lent a Szent Miklósnak szentelt téli templom. A hagyomány szerint a nagyhéten költöznek át az egyikből a másikba.
A belső teret festmények, virágmotívumok és keleties arabeszkek borítják, meleg, színes összhatást keltve. Az oltár előtt áll az ikonosztáz fehér carrarai és rózsaszín veronai márványból, aranyozott Királyi ajtókkal, valamint a Megváltó és a Szűzanya ikonjaival.
A bejáratnál egy három méter magas, faragott fakapu áll, huszonkét dombormű díszíti a szent történelem jeleneteivel: Rinaldi Barbetti készítette 1855 és 1860 között, Anatolij Gyemidov herceg pedig az 1861-es Országos Kiállításon vásárolta meg.
A templom építésének ötlete 1873-ban Marija Nyikolajevna nagyhercegnőnek, I. Miklós cár lányának jutott eszébe. A firenzei oroszok akkoriban a követség kápolnájában imádkoztak, egy bérelt helyiségben a Lungarno Vespuccin, és igazi templomra sosem volt elég pénz.
Mihail Preobrazsenszkij „moszkvai stílusú” terve végül Vlagyimir Levickij főpap „minden dicséretet megérdemlő kitartásának és szívósságának” köszönhetően valósulhatott meg, ahogy a La Nazione írta. Az építkezés 1899-ben kezdődött.
Az alsó templomot 1902-ben, a felsőt 1903. november 8-án szentelték fel, orosz tengerészek egy csoportja előtt. Az ünnepségről készült felvételt a Piazza Vittorio Emanuelén, a mai Repubblica téren vetítették, és az egész város kíváncsiságát felkeltette.
A külső díszítések valóságos diadala: négyzet alapú tégla- és kőalapzat, amelyre egy második épületrész épül, és ezt vakárkádok, a kokosnyikok, valamint aranyozott keresztekkel ékesített kupolák koronázzák. A virágmintás majolikákat a firenzei Cantagalli manufaktúra készítette.
A homlokzaton három, Velencében készült aranymozaik ragyog: a bejárat feletti timpanonon az Isten Anyja, két oldalán pedig Péter és Pál apostol arca. A templomot körülvevő kovácsoltvas kapun birodalmi sasok és a firenzei liliom látható.
Az észak-oroszországi templomokhoz hasonlóan két szintje van: fent a hűvösebb nyári templom, lent a Szent Miklósnak szentelt téli templom. A hagyomány szerint a nagyhéten költöznek át az egyikből a másikba.
A belső teret festmények, virágmotívumok és keleties arabeszkek borítják, meleg, színes összhatást keltve. Az oltár előtt áll az ikonosztáz fehér carrarai és rózsaszín veronai márványból, aranyozott Királyi ajtókkal, valamint a Megváltó és a Szűzanya ikonjaival.
A bejáratnál egy három méter magas, faragott fakapu áll, huszonkét dombormű díszíti a szent történelem jeleneteivel: Rinaldi Barbetti készítette 1855 és 1860 között, Anatolij Gyemidov herceg pedig az 1861-es Országos Kiállításon vásárolta meg.
A templom építésének ötlete 1873-ban Marija Nyikolajevna nagyhercegnőnek, I. Miklós cár lányának jutott eszébe. A firenzei oroszok akkoriban a követség kápolnájában imádkoztak, egy bérelt helyiségben a Lungarno Vespuccin, és igazi templomra sosem volt elég pénz.
Mihail Preobrazsenszkij „moszkvai stílusú” terve végül Vlagyimir Levickij főpap „minden dicséretet megérdemlő kitartásának és szívósságának” köszönhetően valósulhatott meg, ahogy a La Nazione írta. Az építkezés 1899-ben kezdődött.
Az alsó templomot 1902-ben, a felsőt 1903. november 8-án szentelték fel, orosz tengerészek egy csoportja előtt. Az ünnepségről készült felvételt a Piazza Vittorio Emanuelén, a mai Repubblica téren vetítették, és az egész város kíváncsiságát felkeltette.