Leírás
A Vasari-folyosó egy emelt szintű, fedett átjáró Firenzében, amely a Palazzo Vecchiót köti össze a Pitti-palotával: az Uffizin keresztülhalad, és a Ponte Vecchio fölött vezet át. Úgy tervezték, hogy a Mediciek úgy átkelhessenek a városon, hogy ne kelljen az alattvalókkal keveredniük.
Az a herceg, aki nem bízik az alattvalóiban, saját utat épít magának a fejük fölött. 1565-ben I. Cosimo de' Medici összekötette a kormányzat székhelyét, a Palazzo Vecchiót a Pitti-palotában álló otthonával.
A tervezéssel Giorgio Vasarit bízták meg, az építkezés pedig villámgyors volt: kilenc hónap alatt, 1565. március 12. és december 17. között elkészült, éppen időben fia, Francesco és Johanna osztrák főhercegnő esküvőjére. Az eredmény mintegy 760 méter hosszú átjáró.
A folyosó a Palazzo Vecchióban, Toledói Eleonóra lakosztályából indul, áthalad az Uffizin, az Arno mentén egy íves árkádsoron fut, majd a Ponte Vecchio boltjai fölött halad el, közepén nagy panorámaablakokkal. Ezután a Boboli-kertbe érkezik, a Buontalenti-barlang közelében, és belép a Pitti-palotába.
A Ponte Vecchión a folyosó még a látképet is megváltoztatta: a húspiacot elköltöztették, nehogy a rossz szag zavarja a nagyherceget, a helyére pedig az aranyművesek jöttek, és azóta is ott vannak.
A Ponte Vecchióra néző saroknál I. Cosimo hercegi címere látható, egy modern másolat. Nem mindenki hajolt meg. A Mannelli család nem engedte, hogy a folyosó áthaladjon a tornyukon, így Vasarinak konzolok, azaz tartópárkányok sorával kellett megkerülnie azt.
Kicsit odébb egy rácsos erkély nyílik a Santa Felicita templomba: a nagyhercegek innen követték a misét, anélkül hogy kimentek volna az utcára.
A folyosót a bombázások súlyosan megrongálták, részben újjáépítették, és 1973 áprilisában adták vissza a városnak. 1944-ben a visszavonuló németek Firenze összes hídját felrobbantották, a Ponte Vecchio kivételével, és a folyosó egy időre az egyetlen átjáró lett a két part között.
Az a herceg, aki nem bízik az alattvalóiban, saját utat épít magának a fejük fölött. 1565-ben I. Cosimo de' Medici összekötette a kormányzat székhelyét, a Palazzo Vecchiót a Pitti-palotában álló otthonával.
A tervezéssel Giorgio Vasarit bízták meg, az építkezés pedig villámgyors volt: kilenc hónap alatt, 1565. március 12. és december 17. között elkészült, éppen időben fia, Francesco és Johanna osztrák főhercegnő esküvőjére. Az eredmény mintegy 760 méter hosszú átjáró.
A folyosó a Palazzo Vecchióban, Toledói Eleonóra lakosztályából indul, áthalad az Uffizin, az Arno mentén egy íves árkádsoron fut, majd a Ponte Vecchio boltjai fölött halad el, közepén nagy panorámaablakokkal. Ezután a Boboli-kertbe érkezik, a Buontalenti-barlang közelében, és belép a Pitti-palotába.
A Ponte Vecchión a folyosó még a látképet is megváltoztatta: a húspiacot elköltöztették, nehogy a rossz szag zavarja a nagyherceget, a helyére pedig az aranyművesek jöttek, és azóta is ott vannak.
A Ponte Vecchióra néző saroknál I. Cosimo hercegi címere látható, egy modern másolat. Nem mindenki hajolt meg. A Mannelli család nem engedte, hogy a folyosó áthaladjon a tornyukon, így Vasarinak konzolok, azaz tartópárkányok sorával kellett megkerülnie azt.
Kicsit odébb egy rácsos erkély nyílik a Santa Felicita templomba: a nagyhercegek innen követték a misét, anélkül hogy kimentek volna az utcára.
A folyosót a bombázások súlyosan megrongálták, részben újjáépítették, és 1973 áprilisában adták vissza a városnak. 1944-ben a visszavonuló németek Firenze összes hídját felrobbantották, a Ponte Vecchio kivételével, és a folyosó egy időre az egyetlen átjáró lett a két part között.