Leírás
A firenzei Neptun-kút (másik nevén a tér kútja vagy a „Biancone”) a Piazza della Signorián áll, a Palazzo Vecchio északnyugati sarkának közelében. 1559-ben I. Cosimo de' Medici pályázatot hirdetett Firenze első közkútjának megalkotására. Az akkori legjelentősebb firenzei szobrászok neveztek: Benvenuto Cellini, Baccio Bandinelli, Vincenzo Danti, Bartolomeo Ammannati és Giambologna. Végül Ammannati Neptunját választották, mert úgy ítélték meg, hogy ez fejezi ki leginkább a Toszkánai Nagyhercegség tengeri dicsőségét azokban az évtizedekben: Pisa elfoglalását, Livorno megtervezését és a Szent István-rend megalapítását, amelynek feladata a törökök elleni küzdelem volt a Földközi-tengeren, az emberek és az áruk forgalmának biztonságáért. A kiszemelt hely a Palazzo Vecchio sarka volt, vagyis a Piazza della Signoria két, derékszögben találkozó szárnyának addig két külön területre szakadó gyújtópontja. Hogy a víz eljusson a kúthoz, ötletes vízvezetéket építettek: az a San Giorgio-kapu melletti, Oltrarno-beli Ginevra-forrástól indult lefelé, majd a Rubaconte-hídon (ma Grazie-híd) átkelt az Arnón, a Piazza Peruzziig jutott, onnan pedig a Borgo dei Grecin át folyt a Piazza della Signoria felé. A szoborcsoportot 1560 és 1565 között készítették el: Ammannati, akinek ideiglenes műhelye a Signoria-loggia alatt volt, felhasználta az időközben, 1560-ban elhunyt Baccio Bandinelli rajzait is. A kutat 1565. december 10-én avatták fel, I. Francesco de' Medici és Johanna osztrák főhercegnő esküvője alkalmából. A medencével 1575-ben lettek készen. A kút az évszázadok során sokat szenvedett. A 16. században mosóhelyként használták, 1580. január 25-én pedig vandálok rongálták meg. 1592-ben védőkorlátot kapott. A Palazzo Vecchio falán egy 1720-ból származó tábla tiltja, hogy bárki „bármiféle szennyet hagyjon, tintatartót, ruhát vagy mást mosson benne, vagy fát, illetve egyéb szemetet dobjon bele”. Az 1830-as karnevál idején látványos módon ellopták Giambologna egyik szatírszobrát: egy bohócokból álló csoport hosszan táncolt a kút körül, majd a szobrot maguk közé öltöztetve elvitték, valószínűleg külföldre. Azóta nyoma veszett. A kutat 1848-ban a Bourbonok bombázása megrongálta, 2005. augusztus 4-én pedig megint csúnyán megsérült: egy vandál késő éjjel felmászott rá, és amikor a jobb kezében lévő botba kapaszkodott, lezuhant. A bot letört, és a medence is megsérült. A helyreállításhoz kedvező időjárásra kellett várni, így csak 2006 tavaszán fejeződött be. A Neptun alakját fehér carrarai márványból faragták, vonásai I. Cosimo de' Medicit idézik, és Firenze tengeri uralmára utalt. A nyolcszögletű medence közepén álló talapzaton áll, amelyet Scylla és Charybdis szobrai díszítenek. A szobrot nem fogadták különösebb lelkesedéssel: állítólag a szoboravatásra éjjel odasereglett firenzeiek a mű leleplezésekor inkább a szobor fehérségét vették észre, mint a szépségét. Innen ered a „Biancone” név, és ekkor született a mondás is: „Ammannato, Ammannato, quanto marmo t'hai sciupato!”, vagyis „Ammannato, Ammannato, mennyi márványt elpazaroltál!”. A munka a következő tíz évben is folytatódott, a medence peremén a város legjobb szobrászai segédkeztek. Neptun lábánál három triton áll, akik vizet spriccelő sípokat fújnak. A nyolcszögletű medencében ott van Neptun szekerének négy lova (kettő fehér márványból, kettő rózsaszínes tarka márványból), amelynek kerekei az állatövi jegyekkel díszített égi kerekek, az idő múlását jelképezik. A medence sarkain tengeri istenségek csoportjai állnak (Thetisz, Dóris, Okeanosz és Nereusz), lábuknál nimfák, szatírok és faunok bronz kísérete látható. Ezeket Giambologna készítette, és a firenzei manierizmus kifinomult művészetének remekei. A palota sarkánál álló szobrok egyikét, azt, amelyik a fal felé néz, 1831-ben Milánóban újra elkészítette Francesco Pozzi, az előző évi karneváli látványos lopás után.