Leírás
A Forte Belvedere egy 16. századi erődítmény a firenzei Boboli-dombon, a Pitti-palota fölötti legmagasabb ponton. Erőd, de egyben a város egyik legszebb kilátópontja is: a bástyákról az egyik oldalon a városra, a másikon a vidékre látsz.
Csillag alakú az alaprajza, a bástyák két szintesek, a kapun pedig egy nagy Medici-címer látható. Egy meredek fedett rámpa, amelyen valaha az ágyúkat vontatták fel, a felső teraszra vezet, ahol a Belvedere-palotácska (palazzina) áll: fehér, inkább villa, mint laktanya, és uralja az egész együttest.
A kilátás miatt érdemes feljönni. A teraszokról egész Firenzét belátod: a Dómot, a Palazzo Vecchiót és az Arno hídjait. Ezek között a falak között nagy művészeti kiállításokat is rendeztek, Henry Moore-tól Fernando Boteróig.
Az erőd 1590 és 1591 között épült I. Ferdinánd nagyherceg megbízásából, Bernardo Buontalenti tervei alapján. Feladata az volt, hogy megvédje a Pitti-palotát és az Oltrarnót, megmutassa a Medicik hatalmát, és menedéket nyújtson a nagyhercegnek lázadás esetén: ez volt a Vasari-folyosó utolsó állomása.
Egy kripta egy a dombba vájt akna alján, az ajtajához kötött halálos csapdákkal azok ellen, akik megpróbálnák betörni. Valószínűleg itt akarták őrizni a Medici család kincsét.
Az erődöt mégsem ostromolták soha, ágyúi pedig soha nem lőttek csatában. Csak délben csaptak nagy zajt: a firenzeiek számára ez volt „a tésztaágyú”.
A palotácska menedékház is volt: II. Ferdinánd itt vonult vissza az 1630-as pestisjárvány idején. A 18. század végén Péter Lipót nagyherceg megnyitotta a sáncokat a firenzeiek előtt.
Hivatalos neve Santa Maria in San Giorgio erőd; a Szűzanyának és Szent Györgynek szentelték, mert közel áll az azonos nevű kapuhoz. Hamarosan azonban „Belvedere” néven emlegették, a látványos kilátás miatt.
Buontalenti „ollós” (fogó alakú) homlokvonalat választott, amely a maga korában futurisztikusnak számított, és ifjabb Antonio da Sangallo rajzai ihlették. A fehér palotácska viszont nem követi a katonai szabályokat: a Medici-uralom látható jelképe.
Csillag alakú az alaprajza, a bástyák két szintesek, a kapun pedig egy nagy Medici-címer látható. Egy meredek fedett rámpa, amelyen valaha az ágyúkat vontatták fel, a felső teraszra vezet, ahol a Belvedere-palotácska (palazzina) áll: fehér, inkább villa, mint laktanya, és uralja az egész együttest.
A kilátás miatt érdemes feljönni. A teraszokról egész Firenzét belátod: a Dómot, a Palazzo Vecchiót és az Arno hídjait. Ezek között a falak között nagy művészeti kiállításokat is rendeztek, Henry Moore-tól Fernando Boteróig.
Az erőd 1590 és 1591 között épült I. Ferdinánd nagyherceg megbízásából, Bernardo Buontalenti tervei alapján. Feladata az volt, hogy megvédje a Pitti-palotát és az Oltrarnót, megmutassa a Medicik hatalmát, és menedéket nyújtson a nagyhercegnek lázadás esetén: ez volt a Vasari-folyosó utolsó állomása.
Egy kripta egy a dombba vájt akna alján, az ajtajához kötött halálos csapdákkal azok ellen, akik megpróbálnák betörni. Valószínűleg itt akarták őrizni a Medici család kincsét.
Az erődöt mégsem ostromolták soha, ágyúi pedig soha nem lőttek csatában. Csak délben csaptak nagy zajt: a firenzeiek számára ez volt „a tésztaágyú”.
A palotácska menedékház is volt: II. Ferdinánd itt vonult vissza az 1630-as pestisjárvány idején. A 18. század végén Péter Lipót nagyherceg megnyitotta a sáncokat a firenzeiek előtt.
Hivatalos neve Santa Maria in San Giorgio erőd; a Szűzanyának és Szent Györgynek szentelték, mert közel áll az azonos nevű kapuhoz. Hamarosan azonban „Belvedere” néven emlegették, a látványos kilátás miatt.
Buontalenti „ollós” (fogó alakú) homlokvonalat választott, amely a maga korában futurisztikusnak számított, és ifjabb Antonio da Sangallo rajzai ihlették. A fehér palotácska viszont nem követi a katonai szabályokat: a Medici-uralom látható jelképe.