Leírás
A Bardini-kert (Giardino Bardini) Firenze egyik történelmi kertje az Oltrarno negyedben. Mintegy négy hektáron kapaszkodik fel a Michelangelo-tér alatti domboldalon, a Mozzi-palotától (Palazzo dei Mozzi) a Bardini-villáig. Fentről lenyűgöző kilátás nyílik a városra.
A legfestőibb része a nagy barokk lépcsősor, amely egy kis kilátóhoz vezet fel, ahonnan Firenzére látni. Körülötte hat mozaikkal díszített szökőkút áll, valamint egy rusztikus kis barlang, amelyben terrakotta műnövények vegyülnek az igaziak közé.
A többféle fajtából álló lila akác pergola (a glicíniák pergolája) áprilisban virágzik, és olyan kilátást kínál, amelyben a város a háttérben tűnik fel. Van itt ezenkívül rózsa, nőszirom és hortenzia, egy kis templomocska, valamint az alsó részen, a terep egy mélyedésébe kialakított zöld színház.
A 19. században a szomszédos villához angolkert tartozott ligetekkel, kanyargós ösvényekkel és egy barlanggal ellátott Kaffeehaus-szal. Ebből a korból származik a legfelső részen álló második barlang is.
Ez a kert tele van csapdákkal a műértők számára. Amikor 1913-ban Stefano Bardini antikvárius megvásárolta, mindenféle eredetű szoborral és díszítéssel töltötte meg, amelyek lehettek eredetiek, újra összeállítottak vagy hamisítványok: a szakértőre várt a feladat, hogy különbséget tegyen közöttük.
Bardini egy évszázadok történelmét őrző dombot vásárolt meg. A középkor óta a Mozzi család birtoka volt: a palota mögött egy fallal körülvett veteményeskert terült el, amelyet már 1259-ben említenek, följebb pedig meredek teraszokon olajfák álltak.
Bardini és fia, Ugo (aki 1965-ben halt meg) után évtizedes elhanyagoltság következett. A 2000-ben indult helyreállítás öt évig tartott, a gyümölcsfák, a növények és a díszek visszatértek, a kertet pedig 2007-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.
A 20. század nagy részében a kert büszkesége volt egy rendkívüli azálea- és citrusgyűjtemény is, amelyet később más parkok és kertek között osztottak szét.
A legfestőibb része a nagy barokk lépcsősor, amely egy kis kilátóhoz vezet fel, ahonnan Firenzére látni. Körülötte hat mozaikkal díszített szökőkút áll, valamint egy rusztikus kis barlang, amelyben terrakotta műnövények vegyülnek az igaziak közé.
A többféle fajtából álló lila akác pergola (a glicíniák pergolája) áprilisban virágzik, és olyan kilátást kínál, amelyben a város a háttérben tűnik fel. Van itt ezenkívül rózsa, nőszirom és hortenzia, egy kis templomocska, valamint az alsó részen, a terep egy mélyedésébe kialakított zöld színház.
A 19. században a szomszédos villához angolkert tartozott ligetekkel, kanyargós ösvényekkel és egy barlanggal ellátott Kaffeehaus-szal. Ebből a korból származik a legfelső részen álló második barlang is.
Ez a kert tele van csapdákkal a műértők számára. Amikor 1913-ban Stefano Bardini antikvárius megvásárolta, mindenféle eredetű szoborral és díszítéssel töltötte meg, amelyek lehettek eredetiek, újra összeállítottak vagy hamisítványok: a szakértőre várt a feladat, hogy különbséget tegyen közöttük.
Bardini egy évszázadok történelmét őrző dombot vásárolt meg. A középkor óta a Mozzi család birtoka volt: a palota mögött egy fallal körülvett veteményeskert terült el, amelyet már 1259-ben említenek, följebb pedig meredek teraszokon olajfák álltak.
Bardini és fia, Ugo (aki 1965-ben halt meg) után évtizedes elhanyagoltság következett. A 2000-ben indult helyreállítás öt évig tartott, a gyümölcsfák, a növények és a díszek visszatértek, a kertet pedig 2007-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.
A 20. század nagy részében a kert büszkesége volt egy rendkívüli azálea- és citrusgyűjtemény is, amelyet később más parkok és kertek között osztottak szét.