Leírás
A Dante-ház Múzeum a költőnek szentelt múzeum Firenze középkori szívében, a Badia és a Bargello szomszédságában. Dante életét mutatja be a Via Santa Margheritán, egy olyan épületben, amely középkori házakat és a Giuochi család toronyházát foglalja magában.
Dante háza? Nagyjából. A költő azt írta, hogy a Badia árnyékában, San Martino plébániáján született, de hogy valójában melyik volt az ő háza, azt senki sem tudja biztosan.
Általában a Piazza San Martino egy eltűnt épületét szokás megjelölni, alig pár lépésre a múzeumtól. A múzeum ezzel szemben az Alighieriek szomszédainak, a Giuochiknak néhány középkori házát foglalja el, köztük az egyik toronyházukat.
Ennyire középkori megjelenését nagyrészt az 1911-es restaurálásnak köszönheti, amelynek végén megnyílt a múzeum. A homlokzaton Dante bronz mellszobra áll, a kis téren pedig egy kút, amely nem eredeti.
Bent egy multimédiás kiállítás mutatja be Dantét mint embert, katonát, politikust és költőt: firenzei éveit, közéleti pályafutását, száműzetését és a Színjátékot. A séta a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom közötti magával ragadó utazással zárul.
Nem messze áll a Santa Margherita de' Cerchi kis temploma, ahol a költő a hagyomány szerint először megpillantotta Beatricét. Az Új élet szerint azonban a találkozás egy misén történt a Badia Fiorentinában: két helyszín, két hagyomány.
Egy apróság a kíváncsiaknak: a kút közelében egy burkolólapon ismeretlen kéz vázolta fel Dante profilját.
A csúcspont a 7. terem az «L'Amor che move il sole e l'altre stelle» («A szeretet, mely mozgatja a napot és a csillagokat») című magával ragadó előadással: elkíséri Dantét túlvilági útján, miközben Francesco Pannofino színész hangján szólalnak meg a Színjáték eredeti sorai.
Kint is találsz középkori nyomokat: a torony jellegzetes kőburkolatú, és láthatók rajta azok a lyukak, amelyekbe az állványokat illesztették, az állványlyukak. A Giuochik második tornya, amely szinte el van rejtve, a Santa Margherita előtt áll.
Dante háza? Nagyjából. A költő azt írta, hogy a Badia árnyékában, San Martino plébániáján született, de hogy valójában melyik volt az ő háza, azt senki sem tudja biztosan.
Általában a Piazza San Martino egy eltűnt épületét szokás megjelölni, alig pár lépésre a múzeumtól. A múzeum ezzel szemben az Alighieriek szomszédainak, a Giuochiknak néhány középkori házát foglalja el, köztük az egyik toronyházukat.
Ennyire középkori megjelenését nagyrészt az 1911-es restaurálásnak köszönheti, amelynek végén megnyílt a múzeum. A homlokzaton Dante bronz mellszobra áll, a kis téren pedig egy kút, amely nem eredeti.
Bent egy multimédiás kiállítás mutatja be Dantét mint embert, katonát, politikust és költőt: firenzei éveit, közéleti pályafutását, száműzetését és a Színjátékot. A séta a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom közötti magával ragadó utazással zárul.
Nem messze áll a Santa Margherita de' Cerchi kis temploma, ahol a költő a hagyomány szerint először megpillantotta Beatricét. Az Új élet szerint azonban a találkozás egy misén történt a Badia Fiorentinában: két helyszín, két hagyomány.
Egy apróság a kíváncsiaknak: a kút közelében egy burkolólapon ismeretlen kéz vázolta fel Dante profilját.
A csúcspont a 7. terem az «L'Amor che move il sole e l'altre stelle» («A szeretet, mely mozgatja a napot és a csillagokat») című magával ragadó előadással: elkíséri Dantét túlvilági útján, miközben Francesco Pannofino színész hangján szólalnak meg a Színjáték eredeti sorai.
Kint is találsz középkori nyomokat: a torony jellegzetes kőburkolatú, és láthatók rajta azok a lyukak, amelyekbe az állványokat illesztették, az állványlyukak. A Giuochik második tornya, amely szinte el van rejtve, a Santa Margherita előtt áll.