Leírás
A Casa Buonarroti Michelangelo múzeumháza Firenzében, a Via Ghibellina 70. szám alatt: a palotában, amelyet leszármazottai nagy ősük tiszteletére alakítottak át, két fiatalkori márványművét, vázlatmintákat és rajzokat, valamint a 17. századi freskós termeket láthatod.
Kívülről a palota egyszerű: csak a kapuzat tűnik ki, felette Michelangelo bronzmellszobrával, amely Daniele da Volterra portréjának másolata.
Az első emeleten, az egyik teremben két mű magyarázza el, hogyan született a zseni: a Lépcsőn ülő Madonna (Madonna della Scala), az első dokumentált alkotása, egy Donatello által inspirált, kifinomult dombormű, valamint a Kentaurok csatája, amelyet mindössze tizenhat évesen faragott.
Egy másik teremben látható a San Lorenzo-bazilika homlokzatának nagy fa makettje, Michelangelo soha meg nem valósult terve. A múzeum őrzi a művész előkészítő viasz- és bronzvázlatainak leggazdagabb gyűjteményét is, valamint rajzok és tanulmányok sorát.
A 17. századi termeket dédunokaöccse, ifjabb Michelangelo rendelte meg: a Galériában, amelyet a művész szobra uralkodik be, a falak és a mennyezet az életét mesélik el, a végén az apoteózissal. Az itt dolgozó festők között ott van Artemisia Gentileschi is.
A szomszédos utcát „via dei Marmi Sudici”-nek, vagyis a Piszkos Márványok utcájának hívták: évekig fekedtek ott megfeketedett nagy márványtömbök, és arra vártak, hogy Michelangelo, aki folyton Róma és Firenze között utazott, felhasználja őket valamelyik művéhez.
Ő vásárolt itt 1508-ban néhány kis házat, és unokaöccsével, Leonardóval itt lakott a San Lorenzo-beli munkák idején. Magát a palotát azonban a leszármazottai építették.
1612-től ifjabb Michelangelo a családi házat nagybátyja emlékművévé alakította. A Buonarrotik évszázadokon át gondosan őrizték mindent, egészen az utolsó örökösig, Cosimóig, aki 1858-ban egy alapítványra bízta a palotát és a gyűjteményeket: így született meg a múzeum.
Kívülről a palota egyszerű: csak a kapuzat tűnik ki, felette Michelangelo bronzmellszobrával, amely Daniele da Volterra portréjának másolata.
Az első emeleten, az egyik teremben két mű magyarázza el, hogyan született a zseni: a Lépcsőn ülő Madonna (Madonna della Scala), az első dokumentált alkotása, egy Donatello által inspirált, kifinomult dombormű, valamint a Kentaurok csatája, amelyet mindössze tizenhat évesen faragott.
Egy másik teremben látható a San Lorenzo-bazilika homlokzatának nagy fa makettje, Michelangelo soha meg nem valósult terve. A múzeum őrzi a művész előkészítő viasz- és bronzvázlatainak leggazdagabb gyűjteményét is, valamint rajzok és tanulmányok sorát.
A 17. századi termeket dédunokaöccse, ifjabb Michelangelo rendelte meg: a Galériában, amelyet a művész szobra uralkodik be, a falak és a mennyezet az életét mesélik el, a végén az apoteózissal. Az itt dolgozó festők között ott van Artemisia Gentileschi is.
A szomszédos utcát „via dei Marmi Sudici”-nek, vagyis a Piszkos Márványok utcájának hívták: évekig fekedtek ott megfeketedett nagy márványtömbök, és arra vártak, hogy Michelangelo, aki folyton Róma és Firenze között utazott, felhasználja őket valamelyik művéhez.
Ő vásárolt itt 1508-ban néhány kis házat, és unokaöccsével, Leonardóval itt lakott a San Lorenzo-beli munkák idején. Magát a palotát azonban a leszármazottai építették.
1612-től ifjabb Michelangelo a családi házat nagybátyja emlékművévé alakította. A Buonarrotik évszázadokon át gondosan őrizték mindent, egészen az utolsó örökösig, Cosimóig, aki 1858-ban egy alapítványra bízta a palotát és a gyűjteményeket: így született meg a múzeum.