Leírás
A Casa Guidi egy firenzei múzeum a Piazza San Felice és a Via Maggio között, abban a házban, ahol Elizabeth Barrett Browning angol költőnő férjével, Robert Browninggal és fiukkal, Pennel élt 1847 és 1861 között. A nagyjából tíz szoba, amelyben a két híres költő legszebb verseinek egy részét megalkotta, a Palazzo Guidi első emeletén található. A palotát a 15. században építették a neves Ridolfi család számára a „Piazza” nevű településrészen (így hívták ezt a környéket egykor, amikor még a városfalakon kívül feküdt). A család címere, egy keresztbe tett pálmaágakkal ékesített korona, ma is ott látható a homlokzaton. A palota kívülről két külön épületrészből áll, belül azonban egybeépült: az egyik a Via Maggio felőli vakolt épület, a másik a Via Mazzettával közös sarkon álló, földszinten gyalult kváderkövekkel burkolt rész. A 16. században a Pucci-összeesküvés után, amelyben a Ridolfiak is részt vettek, I. Cosimo elkobozta a palotát, és az általa alapított Szent István-rendnek ajándékozta. Később a rend egyik admirálisa, a volterrai Jacopo Guidi vásárolta meg, és ő adta a palotának a nevét. 1847-ből származik a lakásokra osztás: az egyik lakást a főemeleten Browning három hónapra bérelte ki, még bútorozva. Egy évvel később, májusban a házaspár ismét kibérelte ugyanezt az otthont, hosszabb időre, de már bútorok nélkül, így a szobák berendezésével és díszítésével is foglalkozhattak. Elizabeth és Robert Firenzében élte át idilljét: a város lakosságának akkoriban egynegyede külföldi volt. Titokban házasodtak össze, mert a lány apja ellenezte a kapcsolatot, és ők ihlették a napfényes, szabad városról szóló romantikus mítoszt, szemben a viktoriánus kori angol társadalom nyomasztó képmutatásával és prüdériájával. Fiuk, Pen itt született 1849-ben, és a házban nőtt fel; zongorázni a hálószobában ma is álló hangszeren tanult. Bár a Browningék gyakran utaztak Angliába, Párizsba, Rómába és Sienába, fő otthonuk ez maradt Elizabeth 1861-es haláláig. Ekkor Robert elhagyta a házat, és Velencébe költözött, ahol 1889-ben halt meg. A mai múzeum a többi firenzei házmúzeummal (például a Stibbert Múzeummal, a Bardini Múzeummal vagy a Casa Museo Rodolfo Sivieróval) ellentétben nem a tulajdonos hagyatékából jött létre, ezért a tárgyak elrendezése nem eredeti. Rekonstrukció eredménye, amely 1971-ben kezdődött, amikor a New York-i Browning Institute megvásárolta a házat, korabeli fényképek és leírások alapján felújította, és megnyitotta a közönség előtt. 1992-ben az Eton College tulajdonába került, azóta a restaurálás egyre alaposabb, és számos eredeti darab visszakerült a helyére; ezekről egy 1913-as katalógus is fennmaradt. A gyakran egyszerű, praktikus bútorokat a házaspár olykor firenzei régiségkereskedőktől vásárolta. Négy, látogatható teremben helyezkednek el: az étkezőben, a hálószobában, a könyvekkel teli szalonban és Robert dolgozószobájában, amelynek minden falát freskók díszítik. A legértékesebb darabok közé tartozik a szalon tükre, amelyet még a 19. században vettek drága pénzért, a házaspár mellszobrai, valamint egy érdekes 19. századi festménygyűjtemény, amelyben olykor régebbi reneszánsz mesterek másolatai is szerepelnek. A ház berendezésekor az volt a cél, hogy múzeum helyett egy valóban lakott, élő otthon benyomását keltsék, a hétköznapi tárgyakkal együtt megőrizve az eredeti hangulatot. A palota átjárójában Robert mellszobra William Wetmore Story művének másolata; Story a Browning család barátja volt. A Via Mazzetta felőli erkélyről Elizabeth 1847-ben egy tüntetést látott, egy évvel később pedig a Habsburg–Lotaringiai-ház visszatérését figyelte; mindkét eseményt megörökítette a Casa Guidi Windows című költeményében. 1995 óta a lakás a Landmark Trust része, amely angol szervezet számos szokatlan épületet birtokol, és nyaralásra kiadja őket, így ma a lakás egy része szálláshelyként is igénybe vehető. Elizabeth halála után Firenze városa emléktáblát helyezett a kapura, amely azt a köteléket ünnepli, amelyet a költőnő Olaszország és Anglia között teremtett.