Leírás
Az Orsanmichele Múzeum a firenzei Orsanmichele loggiájának első és második emeletén található. A bejárat a hídról nyílik, amely az Orsanmichelét a Gyapjúmesterek céhének palotájával (Palazzo dell'Arte della Lana) köti össze; itt van a lépcső és a bejárat a via dell'Arte della Lana felől. Az Orsanmichele-templom és a firenzei céhek szobrait őrző tabernákulumok 1984-től teljes körű restauráláson estek át, jelentős támogatást kaptak 1986-ban is, amikor Firenze Európa kulturális fővárosa volt. Már akkor nyilvánvalónak tűnt, hogy ha a szobrokat visszahelyezik a szabadba, az hamarosan semmivé teszi a restaurálás eredményeit, így érlelődni kezdett egy fedett múzeum ötlete. A múzeum 1996-ban nyílt meg: itt állítják ki a fülkékben álló eredeti szobrokat tizennégyből tizenegyet (a helyükre másolatok kerültek, részben egy amerikai hölgy nagylelkű hagyatékának köszönhetően). A második emeleten, amelyet egy erre a célra épített fa lépcső (Guido Morozzi, 1967) vezet fel, a külső hármas ablakok oszlopait díszítő negyven kis szobrot mutatják be, bár ezeket az időjárás már erősen megrongálta, és alig kivehetők. A múzeum eleinte csak időnként volt nyitva, a biztonsági gondok miatt azonban (csak a keskeny hídon és a templom egyik pillérében lévő kis lépcsőn át lehet megközelíteni, vészkijáratok nincsenek) a 2007-re tervezett végleges megnyitás ismeretlen időpontra csúszott, noha a tervezéskor az ellenőrzött látogatói áramlást összeegyeztethetőnek tartották a meglévő bejáratokkal, és a berendezés és a szobrok restaurálása 2005 óta készen áll. Közben a múzeum és a templom a firenzei múzeumi központ felügyelőségének (Soprintendenza per il Polo museale fiorentino) közvetlen kezelésébe került. A múzeum igazgatója 2005 óta Antonio Godoli építész. A múzeum a templom külső fülkéi 14 szobrából 11-et mutat be, a XV. századi firenzei mesterek legnagyobb remekeivel. Kimarad Ghiberti Szent Mátéja, amelynek eredetije ma is a fülkében áll, valamint Donatello Szent Györgye, amely 1891 óta a Bargello Múzeumban van. A szobrok emelvényeken állnak, amelyek megfelelnek a tabernákulumokban elfoglalt helyüknek. Az eredeti terv szerint a szobrok köré fülkéket utánzó paneleket építettek volna, végül azonban keret nélkül hagyták őket, hogy minden oldalról megcsodálhatók legyenek. Csak a Hitetlen Tamást vették körül panelekkel, mivel ez az egyetlen üreges és hátoldal nélküli szobor. Néhány márvány eredetin jól láthatók azok a foltok, amelyeket a XIX. századi olajos anyagokkal végzett megfeketítés okozott, amikor a márvány és a bronz párosítását összhangtalannak tartották, és egységességre törekedtek. A második emeleten negyven, mintegy egy méter magas, szürke kőből vagy pietrafortéből készült szobor áll, amelyek a külső hármas ablakok tartóoszlopainak tetejéről származnak, szentek és próféták sorozatát alkotva. Az időjárás erősen megrongálta őket, sok közülük már alig olvasható, és párjai voltak a belső oszlopokon álló szobroknak, amelyek ma is a helyükön vannak, kiváló állapotban, gyakran az eredeti színek nyomaival. A szobrokat 1950 és 1960 között távolították el, és az Opificio delle Pietre Dure restaurálta őket, majd a múzeum berendezéséig raktárban őrizte. Néhányat már 1876-ban eltávolítottak: négy a Bargellóban, mások a San Marco Múzeumban találhatók. Az ezen az emeleten álló tizenkét pad a födém eredeti gerendáiból készült, amelyeket az 1960-as években bontottak ki.