Leírás
A La Specola Firenze állattani múzeuma a Via Romanán, a Torrigiani-palotában, pár lépésre a Pitti-palotától. Európa legrégebbi, a nagyközönség előtt megnyitott tudományos múzeumának örököse, amely itt jött létre 1775-ben, és kitömött állatokat, viaszmodelleket és ásványokat őriz.
A név a csillagvizsgálóra, a „specolára” utal, amelyet Péter Lipót nagyherceg építtetett a kis toronyban. A múzeum leghíresebb gyűjteményének azonban semmi köze a csillagokhoz: ez a viaszból készült emberi testek gyűjteménye, amely korában és méretében is egyedülálló.
Mintegy 1400 anatómiai modellről van szó, amelyeket 1771-től készítettek, hogy az anatómiát háromdimenziósan lehessen tanítani, anélkül hogy mindig holttestekhez kellene nyúlni. A legnagyobb hatást a teljes alakos figurák teszik, például a Megnyúzott, amelynek izmai és erei szabadon látszanak, egészen a hajszálerekig, amelyeket selyemszálakon végigcsorgatott viasszal formáztak meg.
Még hátborzongatóbbak Gaetano Zumbo pestisviaszai, amelyeket III. Cosimo rendelt meg 1691 és 1694 között: oszlásnak indult testeket ábrázoló apró jelenetek, amelyeket megrongált az árvíz, később pedig szinte mindet türelmes munkával restaurálták.
Az állattani rész állatcsoportok szerinti termekből áll, a puhatestűektől a rovarokon és halakon át a madarakig. Kiemelkedik a fehér orrszarvú, a galápagosi óriásteknősök, az ókori Egyiptomban mumifikált krokodil, valamint a Sala delle Paradisee (a paradicsommadarak terme) a legkápráztatóbb tollú madarakkal.
A Csontvázteremben (Salone degli Scheletri) elefántcsontvázak láthatók, valamint egy púposcetté, amely az olasz múzeumok közül a legnagyobb. Az egyik klasszicista terem, a Galilei-tribuna (Tribuna di Galileo) a tudós szobrát és a tudásnak szentelt festményeket rejti.
Érdekesség a boboli víziló. A tizennyolcadik században érkezett Firenzébe egzotikus ajándékként a nagyhercegnek, és úgy tudni, néhány évig a Boboli-kertben élt. Aztán a preparátorokhoz került, akik soha nem láttak élő vízilovat, ezért talpon járó emlősként rakták össze.
A vitrinek között egy óriás japán szalamandra gipszmodellje is ott van; az állat 1875 és 1918 között élt a múzeumban.
A név a csillagvizsgálóra, a „specolára” utal, amelyet Péter Lipót nagyherceg építtetett a kis toronyban. A múzeum leghíresebb gyűjteményének azonban semmi köze a csillagokhoz: ez a viaszból készült emberi testek gyűjteménye, amely korában és méretében is egyedülálló.
Mintegy 1400 anatómiai modellről van szó, amelyeket 1771-től készítettek, hogy az anatómiát háromdimenziósan lehessen tanítani, anélkül hogy mindig holttestekhez kellene nyúlni. A legnagyobb hatást a teljes alakos figurák teszik, például a Megnyúzott, amelynek izmai és erei szabadon látszanak, egészen a hajszálerekig, amelyeket selyemszálakon végigcsorgatott viasszal formáztak meg.
Még hátborzongatóbbak Gaetano Zumbo pestisviaszai, amelyeket III. Cosimo rendelt meg 1691 és 1694 között: oszlásnak indult testeket ábrázoló apró jelenetek, amelyeket megrongált az árvíz, később pedig szinte mindet türelmes munkával restaurálták.
Az állattani rész állatcsoportok szerinti termekből áll, a puhatestűektől a rovarokon és halakon át a madarakig. Kiemelkedik a fehér orrszarvú, a galápagosi óriásteknősök, az ókori Egyiptomban mumifikált krokodil, valamint a Sala delle Paradisee (a paradicsommadarak terme) a legkápráztatóbb tollú madarakkal.
A Csontvázteremben (Salone degli Scheletri) elefántcsontvázak láthatók, valamint egy púposcetté, amely az olasz múzeumok közül a legnagyobb. Az egyik klasszicista terem, a Galilei-tribuna (Tribuna di Galileo) a tudós szobrát és a tudásnak szentelt festményeket rejti.
Érdekesség a boboli víziló. A tizennyolcadik században érkezett Firenzébe egzotikus ajándékként a nagyhercegnek, és úgy tudni, néhány évig a Boboli-kertben élt. Aztán a preparátorokhoz került, akik soha nem láttak élő vízilovat, ezért talpon járó emlősként rakták össze.
A vitrinek között egy óriás japán szalamandra gipszmodellje is ott van; az állat 1875 és 1918 között élt a múzeumban.