Leírás
A Stefano Bardini Múzeum Firenze városi múzeuma az Oltrarnóban, a via de' Renai és a piazza de' Mozzi között. Több mint 3600 alkotást őriz az antikvárius gyűjteményéből, aki az épületet felépíttette: szobrokat, festményeket, fegyvereket, szőnyegeket és bútorokat.
A palota igazi kollázs. Bardini 1881 körül építtette a San Gregorio della Pace egykori templomának helyén, és a piacon vásárolt darabokat használt fel újra: az ablakkeretek egy pistoiai templomból származnak, a nagy ablak feletti címer a fiesolei dómból.
Bent a termeket úgy alakították ki, hogy régi épületekről levett mennyezeteket, újra felépített lépcsőket és mindenütt beépített töredékeket fogadjanak be. A falak mélykékek: ez a Bardini-kék, amelyet a 2009-es restaurálás hozott felszínre, visszaállítva mindent az 1922-es állapotra.
A földszinti két terem Firenze történetét meséli el az utcáiról megmentett alkotásokon keresztül. Pietro Tacca Vaddisznója a Porcellino-kút eredetije. Itt áll a Marzocco is, az az oroszlán, amely a Palazzo Vecchio architráv-ján állt.
A remekművek közé tartozik Donatello Kötélverők Madonnája, Tino di Camaino Caritasa és Antonio del Pollaiolo Szent Mihály arkangyala. A felső emeleteken festményeket, bronzokat, Tintoretto egy szent vértanúságát ábrázoló képét és harminc Tiepolo-rajzot találsz. A félemeleten egy nagy középkori fa feszület uralja a teret.
A főlépcső mentén antik szőnyegek lógnak. Az egyik, amely 7,5 méter hosszú, Hitler 1938-as firenzei látogatásakor volt kiterítve. A palota egyébként is különös sorssal született.
A firenzeiek hűvösen fogadták. Egy 1885-ös kritikus azt írta, hogy egyik része sem „illik a másikhoz”. Bardini nem törődött vele, és megtöltötte a termeket az ókortól a barokkig terjedő alkotásokkal, külön vonzódással a reneszánszhoz.
1922-ben bekövetkezett halálakor mindent Firenze városára hagyott. A város pedig rögtön olyasmit tett, amit ő nem helyeselt volna: okkerrel festette át a nagyon szeretett kék falakat.
A kék szín, amelyet talán a szentpétervári paloták ihlettek, melyeket orosz vásárlók mesélhettek el neki, a külföldi gyűjtőknek tetszett, a firenzeieknek kevésbé. Ezért maradt rejtve szinte napjainkig, és egy levél segítette a felszínre, amelyben Bardini elárulta a titkát.
Ki ne hagyd
• Pietro Tacca Vaddisznóját.
• Donatello Kötélverők Madonnáját.
• Pollaiolo Szent Mihály arkangyalát.
• A Bardini-kéket.
Tudtad?
• Bardini egy Isabella Stewart Gardnernek, az amerikai gyűjtőnek írt levélben árulta el a kékje titkát.
• 1937-ben a múzeum a Corsi-gyűjteménnyel gazdagodott, amely több mint hatszáz alkotást számlál a 13. századtól a 19. századig.
A palota igazi kollázs. Bardini 1881 körül építtette a San Gregorio della Pace egykori templomának helyén, és a piacon vásárolt darabokat használt fel újra: az ablakkeretek egy pistoiai templomból származnak, a nagy ablak feletti címer a fiesolei dómból.
Bent a termeket úgy alakították ki, hogy régi épületekről levett mennyezeteket, újra felépített lépcsőket és mindenütt beépített töredékeket fogadjanak be. A falak mélykékek: ez a Bardini-kék, amelyet a 2009-es restaurálás hozott felszínre, visszaállítva mindent az 1922-es állapotra.
A földszinti két terem Firenze történetét meséli el az utcáiról megmentett alkotásokon keresztül. Pietro Tacca Vaddisznója a Porcellino-kút eredetije. Itt áll a Marzocco is, az az oroszlán, amely a Palazzo Vecchio architráv-ján állt.
A remekművek közé tartozik Donatello Kötélverők Madonnája, Tino di Camaino Caritasa és Antonio del Pollaiolo Szent Mihály arkangyala. A felső emeleteken festményeket, bronzokat, Tintoretto egy szent vértanúságát ábrázoló képét és harminc Tiepolo-rajzot találsz. A félemeleten egy nagy középkori fa feszület uralja a teret.
A főlépcső mentén antik szőnyegek lógnak. Az egyik, amely 7,5 méter hosszú, Hitler 1938-as firenzei látogatásakor volt kiterítve. A palota egyébként is különös sorssal született.
A firenzeiek hűvösen fogadták. Egy 1885-ös kritikus azt írta, hogy egyik része sem „illik a másikhoz”. Bardini nem törődött vele, és megtöltötte a termeket az ókortól a barokkig terjedő alkotásokkal, külön vonzódással a reneszánszhoz.
1922-ben bekövetkezett halálakor mindent Firenze városára hagyott. A város pedig rögtön olyasmit tett, amit ő nem helyeselt volna: okkerrel festette át a nagyon szeretett kék falakat.
A kék szín, amelyet talán a szentpétervári paloták ihlettek, melyeket orosz vásárlók mesélhettek el neki, a külföldi gyűjtőknek tetszett, a firenzeieknek kevésbé. Ezért maradt rejtve szinte napjainkig, és egy levél segítette a felszínre, amelyben Bardini elárulta a titkát.
Ki ne hagyd
• Pietro Tacca Vaddisznóját.
• Donatello Kötélverők Madonnáját.
• Pollaiolo Szent Mihály arkangyalát.
• A Bardini-kéket.
Tudtad?
• Bardini egy Isabella Stewart Gardnernek, az amerikai gyűjtőnek írt levélben árulta el a kékje titkát.
• 1937-ben a múzeum a Corsi-gyűjteménnyel gazdagodott, amely több mint hatszáz alkotást számlál a 13. századtól a 19. századig.