Leírás
A Stibbert Múzeum egy toszkán anyától született angol gyűjtő lakóháza és múzeuma Firenzében, a Montughi-dombon. Több mint 50 000 tárgyat őriz: páncélokat, fegyvereket, festményeket, porcelánokat, legyezőket, sőt még gombokat is, egy fantáziadús 19. századi villában, amely úgy maradt, ahogyan a gyűjtő megálmodta.
Pedig nem filmforgatási díszlet, bár annak tűnhet: páncélos lovagok díszmenete vonul végig a termeken, katanát viselő szamurájok és oszmán harcosok egy mór teremben. A neogótikus és neoreneszánsz termeket kifejezetten azért díszítették fel, hogy minden darab megkapja a helyét.
A gyűjtemény szíve a fegyverek és páncélok sora, közel 16 000 darab, többségük Közép-Európából, de vannak közel-keleti és japán darabok is. Az olasz és német lovagok, főként a 16–17. századból, teljes felszerelésükben vonulnak fel. A 16. századi oszmánok egy mór berakásokkal díszített teremben állnak.
Ne hagyd ki a japán gyűjteményt sem, az utolsó szamurájok katanáival és páncéljaival, amelyeket a 19. század végén vásároltak. A festmények között Botticelli, Crivelli és ifjabb Pieter Brueghel művei is feltűnnek, de van itt antik bútor, 15. századi ládák (cassone) és bőrgobelin is.
Kint az angolkert vár, az erdőben fel-le kanyargó ösvényekkel, egy kis tóval, benne egy kicsi neoegyiptomi templommal, valamint egy fehér márvány velencei gótikus udvar romjaival, szép kútkáddal.
Frederick Stibbert 1838-ban született Firenzében angol apától és toszkán anyától, és hazájában a vasútból gazdagodott meg. Egész életét a montughi villának szentelte: felújította, kibővítette, és mindent gyűjtött, ami a kezébe akadt.
Néhányan hamisítással vádolták, mert fegyverkovácsai igen szabadon egészítették ki a páncélokat. Amikor 1906-ban meghalt, mindent a városra hagyott egyetlen feltétellel: hogy az általa kigondolt rendet tartsák tiszteletben. A múzeum 1908 óta látogatható.
Ez volt az ő módja, hogy megköszönje Firenzének: a város nagy angol közössége a 19. század végén a lakosság jelentős részét tette ki.
Pedig nem filmforgatási díszlet, bár annak tűnhet: páncélos lovagok díszmenete vonul végig a termeken, katanát viselő szamurájok és oszmán harcosok egy mór teremben. A neogótikus és neoreneszánsz termeket kifejezetten azért díszítették fel, hogy minden darab megkapja a helyét.
A gyűjtemény szíve a fegyverek és páncélok sora, közel 16 000 darab, többségük Közép-Európából, de vannak közel-keleti és japán darabok is. Az olasz és német lovagok, főként a 16–17. századból, teljes felszerelésükben vonulnak fel. A 16. századi oszmánok egy mór berakásokkal díszített teremben állnak.
Ne hagyd ki a japán gyűjteményt sem, az utolsó szamurájok katanáival és páncéljaival, amelyeket a 19. század végén vásároltak. A festmények között Botticelli, Crivelli és ifjabb Pieter Brueghel művei is feltűnnek, de van itt antik bútor, 15. századi ládák (cassone) és bőrgobelin is.
Kint az angolkert vár, az erdőben fel-le kanyargó ösvényekkel, egy kis tóval, benne egy kicsi neoegyiptomi templommal, valamint egy fehér márvány velencei gótikus udvar romjaival, szép kútkáddal.
Frederick Stibbert 1838-ban született Firenzében angol apától és toszkán anyától, és hazájában a vasútból gazdagodott meg. Egész életét a montughi villának szentelte: felújította, kibővítette, és mindent gyűjtött, ami a kezébe akadt.
Néhányan hamisítással vádolták, mert fegyverkovácsai igen szabadon egészítették ki a páncélokat. Amikor 1906-ban meghalt, mindent a városra hagyott egyetlen feltétellel: hogy az általa kigondolt rendet tartsák tiszteletben. A múzeum 1908 óta látogatható.
Ez volt az ő módja, hogy megköszönje Firenzének: a város nagy angol közössége a 19. század végén a lakosság jelentős részét tette ki.