Leírás
Az Opificio delle Pietre Dure Firenzében, a via degli Alfani utcában található intézmény, amely egy régi manufaktúrát és egy nagy restaurálóközpontot egyesít. A látogatók számára a múzeum a fő látnivaló: féldrágakövekből készült alkotások, amelyeket úgy vágtak és illesztettek össze, mint egy színes kirakós játékot.
Képek, amelyeket nem festettek. Virágok, gyümölcsök, sőt a piazza della Signoria látképe is, színük és erezetük alapján kiválasztott, megvágott és egymás mellé illesztett kődarabokból összeállítva. Ez a firenzei commesso, és az Opificio 1588 óta műveli.
A múzeumban intarziás szekrények, asztallapok, plaketteket és névtáblák láthatók, a díszítések és a festői jelenetek igen gazdag választékával. Feltűnő a malachittal burkolt nagy barokk kandalló ragyogó zöld színe. Az intarziás képmásolatok gyakran jobban ragyognak, mint mellettük a vásznon festett eredetik.
Egy terem a Firenze közelében kitermelt pietra paesinának van szentelve: különböző színű rétegei, megfelelően elvágva, egy megfestett sziklatáj illúzióját keltik. Az emeleten az intarzia szerszámai és a Medici-kor óta őrzött kőminta-gyűjtemény látható.
Az utolsó teremben a 20. század elejének szecessziós vázái és berendezési tárgyai találhatók, köztük Zocchi hárfás és füzéres asztallapja, valamint Niccolò Betti virágokkal és madarakkal díszített asztallapja.
A manufaktúrát I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg alapította a San Niccolò di Cafaggio egykori kolostorában: mesterekre volt szüksége, hogy a San Lorenzo-templom Fejedelmek-kápolnáját intarziás márvánnyal burkolják. Bútorok és festmények tökéletes másolatai kerültek ki a műhelyből.
Miután a nagyhercegek kora véget ért, senki nem rendelt többé féldrágakő bútorokat, így a mesterek a restaurálásukhoz láttak. Az Opificio így váltott hivatást. A legnagyobb próbatétel 1966-ban jött el.
Az árvíz után a Soprintendenza restaurálóműhelye, Olaszország első modern restaurálóműhelye a Basso-erődbe költözött, hogy a megsérült művek tömegét befogadja, például Cimabue hatalmas festett keresztjét. 1975 óta az Opificio része.
Képek, amelyeket nem festettek. Virágok, gyümölcsök, sőt a piazza della Signoria látképe is, színük és erezetük alapján kiválasztott, megvágott és egymás mellé illesztett kődarabokból összeállítva. Ez a firenzei commesso, és az Opificio 1588 óta műveli.
A múzeumban intarziás szekrények, asztallapok, plaketteket és névtáblák láthatók, a díszítések és a festői jelenetek igen gazdag választékával. Feltűnő a malachittal burkolt nagy barokk kandalló ragyogó zöld színe. Az intarziás képmásolatok gyakran jobban ragyognak, mint mellettük a vásznon festett eredetik.
Egy terem a Firenze közelében kitermelt pietra paesinának van szentelve: különböző színű rétegei, megfelelően elvágva, egy megfestett sziklatáj illúzióját keltik. Az emeleten az intarzia szerszámai és a Medici-kor óta őrzött kőminta-gyűjtemény látható.
Az utolsó teremben a 20. század elejének szecessziós vázái és berendezési tárgyai találhatók, köztük Zocchi hárfás és füzéres asztallapja, valamint Niccolò Betti virágokkal és madarakkal díszített asztallapja.
A manufaktúrát I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg alapította a San Niccolò di Cafaggio egykori kolostorában: mesterekre volt szüksége, hogy a San Lorenzo-templom Fejedelmek-kápolnáját intarziás márvánnyal burkolják. Bútorok és festmények tökéletes másolatai kerültek ki a műhelyből.
Miután a nagyhercegek kora véget ért, senki nem rendelt többé féldrágakő bútorokat, így a mesterek a restaurálásukhoz láttak. Az Opificio így váltott hivatást. A legnagyobb próbatétel 1966-ban jött el.
Az árvíz után a Soprintendenza restaurálóműhelye, Olaszország első modern restaurálóműhelye a Basso-erődbe költözött, hogy a megsérült művek tömegét befogadja, például Cimabue hatalmas festett keresztjét. 1975 óta az Opificio része.