Leírás
A Palazzo Nonfinito egy 16. századi firenzei palota a Via del Proconsolón, egy kőhajításnyira a Dómtól, és a Borgo degli Albizi felé is figyelemre méltó homlokzata van. 1924 óta az Antropológiai és Etnológiai Múzeumnak ad otthont. A neve mindent elárul: sok építész belekezdett, de egyik sem fejezte be.
1593-ban Alessandro Strozzi építtette, ám hamarosan anyagi gondjai támadtak, ezért eladta a fivérének, Robertónak. Az első terv Bernardo Buontalenti nevéhez fűződik: ő építette meg a földszintet, majd 1600-ban távozott, miután összeveszett a Strozzikkal a díszlépcső elhelyezésén.
Utána jött Scamozzi, Caccini, Cigoli és Nigetti, mindegyikük a saját elképzeléseivel. A terv még két emeletet irányzott elő, ezek azonban sosem épültek meg, és sem a belső terek, sem a főhomlokzat nem készült el.
A Via del Proconsolo felőli oldalon a Caccininak tulajdonított, rendkívül magas íves kapu vonzza a tekintetet, fölötte a Strozzi-címerrel és az 1614-es évszámmal. Fent a sarkon egy második, márványcímer látható: a pajzsot két nőalak tartja.
A földszintet lapos rusztika, monumentális sarokpillérek és nagy, hatalmas konzolokon nyugvó térdelőablakok díszítik. A helyenként megtört, csigavonalasan felpöndörödő timpanonokban egy különös alak rejtőzik, amely egy baljós tekintetű denevérre emlékeztet.
Éppen ezek a kis szörnyek ihlették a 19. század végén Charles Godfrey Leland írót arra a legendára, amelyben Roberto Strozzi szövetséget köt az ördöggel: az ördög a palotát megátkozva akadályozta volna meg, hogy valaha is befejezze. Ez azonban csak legenda, amelyet az író talált ki.
Odabent az udvart toszkán oszlopokon nyugvó, szerliánás loggia övezi, firenzei módra újraértelmezett velencei ízlésben; két oldala Cigoli munkája 1604-ből. A bejárattal szemközti fülkében egy 16. századi szobor áll: Perszeusz, amint megöli a sárkányt.
A díszlépcső, a vita okozója, jókora helyet foglal el, korlátjait kőbábok tartják. A piano nobilén megmaradtak a freskós mennyezetek abból az időből, amikor Firenze volt a főváros, a Savoyai-ház és az olasz városok címereivel.
A 19. században kormányhivatalok működtek itt, és 1864-ben itt dolgozott hivatalnokként Carlo Collodi, Pinokkió atyja. Később a palotában az Államtanács, majd tíz évig a Posta és Távíró székelt.
Ne hagyd ki
• A Via del Proconsolo felőli kaput.
• A térdelőablakokat.
• Az udvart.
• Az antropológiai múzeumot.
Tudtad?
• A „Nonfinito” név először egy 1822-es útikönyvben bukkan fel.
• A Borgo degli Albizi 30. szám alatt, álrusztikának álcázva, egy kis titkos ajtó rejtőzik, amelyet a vámhivatal besúgói használtak.
1593-ban Alessandro Strozzi építtette, ám hamarosan anyagi gondjai támadtak, ezért eladta a fivérének, Robertónak. Az első terv Bernardo Buontalenti nevéhez fűződik: ő építette meg a földszintet, majd 1600-ban távozott, miután összeveszett a Strozzikkal a díszlépcső elhelyezésén.
Utána jött Scamozzi, Caccini, Cigoli és Nigetti, mindegyikük a saját elképzeléseivel. A terv még két emeletet irányzott elő, ezek azonban sosem épültek meg, és sem a belső terek, sem a főhomlokzat nem készült el.
A Via del Proconsolo felőli oldalon a Caccininak tulajdonított, rendkívül magas íves kapu vonzza a tekintetet, fölötte a Strozzi-címerrel és az 1614-es évszámmal. Fent a sarkon egy második, márványcímer látható: a pajzsot két nőalak tartja.
A földszintet lapos rusztika, monumentális sarokpillérek és nagy, hatalmas konzolokon nyugvó térdelőablakok díszítik. A helyenként megtört, csigavonalasan felpöndörödő timpanonokban egy különös alak rejtőzik, amely egy baljós tekintetű denevérre emlékeztet.
Éppen ezek a kis szörnyek ihlették a 19. század végén Charles Godfrey Leland írót arra a legendára, amelyben Roberto Strozzi szövetséget köt az ördöggel: az ördög a palotát megátkozva akadályozta volna meg, hogy valaha is befejezze. Ez azonban csak legenda, amelyet az író talált ki.
Odabent az udvart toszkán oszlopokon nyugvó, szerliánás loggia övezi, firenzei módra újraértelmezett velencei ízlésben; két oldala Cigoli munkája 1604-ből. A bejárattal szemközti fülkében egy 16. századi szobor áll: Perszeusz, amint megöli a sárkányt.
A díszlépcső, a vita okozója, jókora helyet foglal el, korlátjait kőbábok tartják. A piano nobilén megmaradtak a freskós mennyezetek abból az időből, amikor Firenze volt a főváros, a Savoyai-ház és az olasz városok címereivel.
A 19. században kormányhivatalok működtek itt, és 1864-ben itt dolgozott hivatalnokként Carlo Collodi, Pinokkió atyja. Később a palotában az Államtanács, majd tíz évig a Posta és Távíró székelt.
Ne hagyd ki
• A Via del Proconsolo felőli kaput.
• A térdelőablakokat.
• Az udvart.
• Az antropológiai múzeumot.
Tudtad?
• A „Nonfinito” név először egy 1822-es útikönyvben bukkan fel.
• A Borgo degli Albizi 30. szám alatt, álrusztikának álcázva, egy kis titkos ajtó rejtőzik, amelyet a vámhivatal besúgói használtak.