Leírás
A Spini Feroni-palota a Santa Trinità-híd mellett, a Via Tornabuoni elején álló középkori palota: szabadon hagyott kőfalaival, csatornáival és erődszerű megjelenésével messziről magára vonja a tekintetet. A középkori firenzei lakóépítészet egyik legszebb példája, 1938 óta pedig Salvatore Ferragamo cipőinek székháza.
A palotát elsősorban kívülről érdemes megnézni. A pietraforte kőből épült homlokzat három emeletnyi magasra emelkedik, egészen a guelf fogazattal ellátott körfolyosóig, amelyet fordított piramis alakú konzolok (kváderkövek) tartanak. A földszinten még megvan a loggia, körülötte pedig végig ott húzódik az utcai pad, a kőből készült lábazat, amely ülőhelyként szolgált.
A nagy, íves ablakok akkoriban újdonságnak számítottak, hiszen egészen mások voltak, mint a középkori lőrések: talán a Davanzati-palota és a Castellani-palota is ezekből merített ihletet. Kívülről is látszik, hogy a nagy családoknak mindenekelőtt a saját polgártársaikkal szemben kellett védekezniük.
Építtetését 1289-től Geri Spini, a rendkívül gazdag kereskedő és politikus kezdte meg, és akkoriban ez volt Firenze legnagyobb magánpalotája: az egyetlen, amely felvehette a versenyt a ugyanazokban az években épülő Palazzo Vecchióval.
Egy kisfiú kizuhan a palota egyik ablakából, Assisi Szent Ferenc pedig az égen megjelenve visszahozza az életbe: Ghirlandaio festette meg a közeli Santa Trinita-templom Sassetti-kápolnájában, és a háttérben maga a palota ismerhető fel, olyannak, amilyen akkoriban volt.
A 17. században felét Francesco Antonio Feroni vásárolta meg, aki szerény sorból indulva Amszterdamban lett bankár, ahol olyan pompával látta vendégül III. Cosimót, hogy nemesi címet érdemelt ki. 1832-ben az Hotel de l'Europe lett belőle, majd Firenze fővárosi korszakában a városi önkormányzat székhelye.
Belül magánkápolna található Poccetti freskóival, amelyeket egy másik teremből választottak le, majd újra felszereltek, az előcsarnokban pedig a Jupiter által villámmal sújtott óriásokat ábrázoló dombormű látható. Az alagsorban, ahol a Ferragamo Múzeum is található, van a Beatrice-kút, amelyet annak a nőnek szenteltek, akivel Dante a hagyomány szerint először a Santa Trinità-hídnál találkozott.
A palotát elsősorban kívülről érdemes megnézni. A pietraforte kőből épült homlokzat három emeletnyi magasra emelkedik, egészen a guelf fogazattal ellátott körfolyosóig, amelyet fordított piramis alakú konzolok (kváderkövek) tartanak. A földszinten még megvan a loggia, körülötte pedig végig ott húzódik az utcai pad, a kőből készült lábazat, amely ülőhelyként szolgált.
A nagy, íves ablakok akkoriban újdonságnak számítottak, hiszen egészen mások voltak, mint a középkori lőrések: talán a Davanzati-palota és a Castellani-palota is ezekből merített ihletet. Kívülről is látszik, hogy a nagy családoknak mindenekelőtt a saját polgártársaikkal szemben kellett védekezniük.
Építtetését 1289-től Geri Spini, a rendkívül gazdag kereskedő és politikus kezdte meg, és akkoriban ez volt Firenze legnagyobb magánpalotája: az egyetlen, amely felvehette a versenyt a ugyanazokban az években épülő Palazzo Vecchióval.
Egy kisfiú kizuhan a palota egyik ablakából, Assisi Szent Ferenc pedig az égen megjelenve visszahozza az életbe: Ghirlandaio festette meg a közeli Santa Trinita-templom Sassetti-kápolnájában, és a háttérben maga a palota ismerhető fel, olyannak, amilyen akkoriban volt.
A 17. században felét Francesco Antonio Feroni vásárolta meg, aki szerény sorból indulva Amszterdamban lett bankár, ahol olyan pompával látta vendégül III. Cosimót, hogy nemesi címet érdemelt ki. 1832-ben az Hotel de l'Europe lett belőle, majd Firenze fővárosi korszakában a városi önkormányzat székhelye.
Belül magánkápolna található Poccetti freskóival, amelyeket egy másik teremből választottak le, majd újra felszereltek, az előcsarnokban pedig a Jupiter által villámmal sújtott óriásokat ábrázoló dombormű látható. Az alagsorban, ahol a Ferragamo Múzeum is található, van a Beatrice-kút, amelyet annak a nőnek szenteltek, akivel Dante a hagyomány szerint először a Santa Trinità-hídnál találkozott.