Leírás
A Repubblica tér egy nagy, téglalap alakú tér Firenze történelmi központjában, nagyjából 75 × 100 méteres. Árkádjaival, az Arconéval és a történelmi kávéházaival a város szalonja, ám minden, amit itt látsz, meglehetősen új.
Telemaco Signorini festő ránézett az új palotákra, és „disznóságoknak” nevezte őket. Hogy helyet csináljanak nekik, Firenze a 19. század végén a földdel tett egyenlővé egy egész középkori városnegyedet tornyokkal, templomokkal, műhelyekkel és a régi zsidó gettóval együtt.
Pedig ez a város szíve már kétezer éve. Itt keresztezte egymást a római Florentia két főutcája, és itt nyílt a fórum a Capitoliummal. A középkorban megjelent a Mercato Vecchio, bódék és sikátorok útvesztője.
Miután Firenze fővárosi évei véget értek, a szegény, egészségtelen negyedet a „Risanamento”, vagyis a városrendezés halálra ítélte. Helyén árkádok épültek, megszületett a nagy Arcone, és felállították II. Viktor Emánuel lovasszobrát, amely a firenzeieknek egyáltalán nem tetszett.
A tér egy körülbelül 75 × 100 méteres téglalap, amelyet árkádok és paloták zárnak közre, 1909-es lámpaoszlopokkal. Az északi oldalon a Levi-palota áll a Paszkowski és a Gilli kávéházzal, a déli oldalon pedig a Giubbe Rosse háza. Az Arcone tetején nagy felirat fut végig.
A történelmi kávéházakban írók és művészek jöttek össze. A Giubbe Rosse 1897-ben sörözőként nyílt, bécsi divat szerint vörös kabátos pincérekkel; a Paszkowski 1903-ból való, a Gilli 1733-ból. A Giubbe Rossében Marinetti futuristái a La Voce firenzei köréhez tartozókkal még össze is verekedtek.
Minden húsvétkor a tér két ünnepi menet útvonalába esik a Scoppio del carro alkalmával. A régi piacból csak a Bőség oszlopa maradt meg, amelyet 1956-ban állítottak fel újra a római utak kereszteződésének közelében. A tetején a Dovizia másolata áll, amely egykor Donatello műve volt.
Telemaco Signorini festő ránézett az új palotákra, és „disznóságoknak” nevezte őket. Hogy helyet csináljanak nekik, Firenze a 19. század végén a földdel tett egyenlővé egy egész középkori városnegyedet tornyokkal, templomokkal, műhelyekkel és a régi zsidó gettóval együtt.
Pedig ez a város szíve már kétezer éve. Itt keresztezte egymást a római Florentia két főutcája, és itt nyílt a fórum a Capitoliummal. A középkorban megjelent a Mercato Vecchio, bódék és sikátorok útvesztője.
Miután Firenze fővárosi évei véget értek, a szegény, egészségtelen negyedet a „Risanamento”, vagyis a városrendezés halálra ítélte. Helyén árkádok épültek, megszületett a nagy Arcone, és felállították II. Viktor Emánuel lovasszobrát, amely a firenzeieknek egyáltalán nem tetszett.
A tér egy körülbelül 75 × 100 méteres téglalap, amelyet árkádok és paloták zárnak közre, 1909-es lámpaoszlopokkal. Az északi oldalon a Levi-palota áll a Paszkowski és a Gilli kávéházzal, a déli oldalon pedig a Giubbe Rosse háza. Az Arcone tetején nagy felirat fut végig.
A történelmi kávéházakban írók és művészek jöttek össze. A Giubbe Rosse 1897-ben sörözőként nyílt, bécsi divat szerint vörös kabátos pincérekkel; a Paszkowski 1903-ból való, a Gilli 1733-ból. A Giubbe Rossében Marinetti futuristái a La Voce firenzei köréhez tartozókkal még össze is verekedtek.
Minden húsvétkor a tér két ünnepi menet útvonalába esik a Scoppio del carro alkalmával. A régi piacból csak a Bőség oszlopa maradt meg, amelyet 1956-ban állítottak fel újra a római utak kereszteződésének közelében. A tetején a Dovizia másolata áll, amely egykor Donatello műve volt.