Leírás
A Porta Romana Firenze városfalának legdélebbi kapuja. A Sienába és Rómába vezető út mellett áll, innen kapta a nevét. Belváros felől a via Romana és a via de' Serragli fut be hozzá a piazza della Calzától, így ma is fontos bejárata a városközpontnak. A kaput 1326-ban építették, a legkülső városfal építése idején, és azóta többször átalakították: Firenze ostroma idején például megerősítették és lejjebb szállították, hogy kevésbé legyen sebezhető a puskaporral működő új fegyverekkel szemben. A kaputól balra, ha a városfalon kifelé tartó irányba fordulsz, még ma is olvasható egy 1327-es, népnyelven írt márvány felirat, amely a kapun kívüli és belüli községi utak távolságait adja meg braccio-ban. Különösen érdekes benne a „dala via ale canpora” fosszák említése, amely a Campora-dombra utal: itt épült fel 1355-ben a Santa Maria del Santo Sepolcro templom. A demilitarizálás következtében, amely Péter Lipót nagyherceg idején zajlott, a kapu két oldalán a falban két új nyílást vágtak a gyalogosok és a járművek jobb átjutásáért. Ez a XIX. század közepén történt, amikor a város északi falszakaszára sokkal rosszabb sors várt: lebontották, hogy helyet adjanak a körútnak (viali di Circonvallazione). A kapunál volt a Chianti villamos (Tranvia del Chianti) egyik végállomása, amely 1891 és 1935 között működött Firenze, San Casciano Val di Pesa és Greve in Chianti között. A San Frediano-kapuhoz hasonlóan megmaradt a kapu két nagy faszárnya jellegzetes, nagy, díszítő és megerősítő szegecseivel, valamint a régi zárak is. 1998 óta látogatható a városfal Porta Romana és a piazza Tasso közötti szakasza, ahol megnézheted a kapu első emeletén található nagy termet, amelyben az őrséget adó katonák laktak. Az apró ablakokból szép panoráma nyílik a Boboli-kertre és az Oltrarno ezen részére. A középső ív fölé a restaurálás után visszahelyezték Franciabigio nagy freskóját, amely a Madonnát a gyermekkel és négy szenttel ábrázolja. A kapu előtti téren, amely ma körforgalom közepén áll, Michelangelo Pistoletto nagyméretű, kortárs márványszobra áll, a Dietrofront (Hátraarc). Egy dél felé induló nőt ábrázol, aki a fején egy nehéz, rendkívül hosszú, kiálló terhet tart; ez az ellenkező irányba, a város belseje felé mutat.