Leírás
A San Niccolò-kapu Firenze városfalának része, az Oltrarnóban, a Piazza Giuseppe Poggin áll. Különálló, masszív és karcsú megjelenése miatt ma inkább toronyra hasonlít (bár egykor Firenze minden kapuja ilyen volt), ezért néha San Niccolò-toronynak is hívják. Innen indult a déli városfal a San Niccolò-híd után, a torony pedig az Arno keleti oldalának védelmi pontja volt, szemben a Torre della Zecca toronnyal. Nevét a szomszédos San Niccolò negyedtől kapta, amely az Oltrarno keleti részén fekszik. 1324-ben építették, talán Orcagna tervei szerint, a legkülső városfal építési munkáival együtt. A város többi kapujával ellentétben a 16. században nem csonkították meg ("scapitozzata"), mert a San Miniato-domb természetes védelmet nyújtott neki az ágyútűz ellen. Ma ezért ez az egyetlen firenzei kapu, amely megőrizte eredeti magasságát; a fogazat viszont nem eredeti, a 19. századból származik. A kapunál megállója volt a Chianti villamosnak, amely 1890 és 1935 között működött, és Firenzét kötötte össze San Casciano Val di Pesával és Greve in Chiantival. A vidék felé néző oldalon lévő két fülkében két oroszlán szobrának kellett volna állnia, a rögzített címerek pedig a Firenzei Köztársaság címerei. A hátsó oldalon három nagy, az egyik oldalon nyitott boltív látható, szintenként egy-egy, amelyek az őrséget adó katonák szobáinak felelnek meg. Közvetlenül a kapuív fölött egy 14. századi freskó található, amely a Madonnát a gyermek Jézussal ábrázolja Keresztelő Szent János és Szent Miklós között (ők a város, illetve a városnegyed védőszentjei). Innen indulnak az úgynevezett Poggi-rámpák, azok a lépcsősorok, amelyeket Giuseppe Poggi építész tervezett, hogy fel lehessen jutni a Michelangelo-térre.