Leírás
A Tempio Maggiore Israelitico (Nagy Zsinagóga) Firenze főzsinagógája a via Farinin, egy kertben, a piazza d'Azeglio közelében. 1882-ben avatták fel, itt található a zsidó múzeum is, zöld rézkupolája pedig a város látképének jól felismerhető pontjává vált.
Kívülről mór stílusáról ismerhetsz rá: fehér travertínó és rózsaszín kő burkolat, központi alaprajz, a homlokzaton két oldalsó torony kis kupolákkal. A zöld rézkupola magas dobon nyugszik, és két héjból áll: a külső 47 méter magas.
Bent arany fény siklik a vörös és kék arabeszkekkel borított falakon, amelyeket egykor arannyal emeltek ki, Giovanni Panti tervezte őket. Az ablakok sokszínű üvegablakok, a kovácsoltvas rácsokkal elzárt karzatok pedig körbefutnak a termen.
A végében áll az Aron haQodesh, amelyet mozaikok borítanak, tetején a Törvény Tábláival. Ajtaján még látszanak a náci szuronyok nyomai, akik be akarták törni. A megszállás alatt a templomot garázsnak használták, a menekülő németek pedig aláaknázták. Megrongálódott, de nem pusztult el: hogy miért, azt soha nem sikerült tisztázni.
Az emeleten a Zsidó Múzeum, amelyet 1981-ben alapítottak és 2007-ben bővítettek, a firenzei közösség történetét, a Tórát és díszeit, az ünnepek tárgyait és a zsidó életet mutatja be. Az utolsó terem, az Emlékezet terme a Soának van szentelve.
A templom a szabadság álmából született. 1868-ban David Levi, a közösség elnöke, a városhoz „méltó” zsinagógára hagyta vagyonát. Húsz évvel korábban a firenzei zsidók még a gettó rejtett zsinagógáiban imádkoztak.
Az alapkövet, amelyet Jeruzsálemből küldtek, 1874. június 30-án tették le. A tervet Marco Treves készítette más építészekkel, és akkori pénzben egymillió lírába került. Az „emancipáció” zsinagógái közé tartozik, amelyeket önálló épületként emeltek, nem pedig a házak közé rejtve.
A kertben egy nagy emléktábla állít emléket a nácik által megölt 248 firenzei zsidónak, köztük Nathan Cassuto főrabbinak.
Kívülről mór stílusáról ismerhetsz rá: fehér travertínó és rózsaszín kő burkolat, központi alaprajz, a homlokzaton két oldalsó torony kis kupolákkal. A zöld rézkupola magas dobon nyugszik, és két héjból áll: a külső 47 méter magas.
Bent arany fény siklik a vörös és kék arabeszkekkel borított falakon, amelyeket egykor arannyal emeltek ki, Giovanni Panti tervezte őket. Az ablakok sokszínű üvegablakok, a kovácsoltvas rácsokkal elzárt karzatok pedig körbefutnak a termen.
A végében áll az Aron haQodesh, amelyet mozaikok borítanak, tetején a Törvény Tábláival. Ajtaján még látszanak a náci szuronyok nyomai, akik be akarták törni. A megszállás alatt a templomot garázsnak használták, a menekülő németek pedig aláaknázták. Megrongálódott, de nem pusztult el: hogy miért, azt soha nem sikerült tisztázni.
Az emeleten a Zsidó Múzeum, amelyet 1981-ben alapítottak és 2007-ben bővítettek, a firenzei közösség történetét, a Tórát és díszeit, az ünnepek tárgyait és a zsidó életet mutatja be. Az utolsó terem, az Emlékezet terme a Soának van szentelve.
A templom a szabadság álmából született. 1868-ban David Levi, a közösség elnöke, a városhoz „méltó” zsinagógára hagyta vagyonát. Húsz évvel korábban a firenzei zsidók még a gettó rejtett zsinagógáiban imádkoztak.
Az alapkövet, amelyet Jeruzsálemből küldtek, 1874. június 30-án tették le. A tervet Marco Treves készítette más építészekkel, és akkori pénzben egymillió lírába került. Az „emancipáció” zsinagógái közé tartozik, amelyeket önálló épületként emeltek, nem pedig a házak közé rejtve.
A kertben egy nagy emléktábla állít emléket a nácik által megölt 248 firenzei zsidónak, köztük Nathan Cassuto főrabbinak.