Leírás
A Chiostro dello Scalzo egy jelentős freskóciklus otthona, amely egy kis kolostorudvarban található Firenzében, a via Cavour 69. szám alatt. A város rejtett kis ékköve valójában az egykori Compagnia dei Disciplinati di San Giovanni Battista templomának előcsarnoka volt; a templom már nem áll. „Scalzo” (vagyis mezítlábas) néven azért emlegették, mert a körmenetek keresztvivője mezítláb szokott menni. A templom részben a mai utca vonalán állt, amelyet csak a 18. században nyitottak meg. Az egyszerű és harmonikus épületet Giuliano da Sangallo tervezte, a falakat pedig teljes egészében freskókkal borították a monokróm technikával, amely elegáns és a megrendelőknek olcsóbb is volt: ez egyfajta színek nélküli chiaroscuro, vagyis fény-árnyék festészet. A ciklus a 16. század eleji firenzei festészet egyik legjelentősebb alkotása, Andrea del Sarto munkája, sokak szerint a mester remekműve. Andrea pályájának hosszú szakaszán át, 1509 és 1526 között festette: a Keresztelő Szent János történetét bemutató nyolc nagy falmező közül hatot, valamint a bejárati ajtók két oldalán álló négy erényt: a Hitet, a Reményt, a Szeretetet és az Igazságosságot. Andrea Vannucchi, azaz Andrea del Sarto a közelben lakott, a mai via Gino Capponi és via Giusti sarkán, a 24. szám alatt; Andrea del Sarto házán ma is emléktábla idézi a „hibátlan festőt”. A freskók között eltelt hosszú idő lehetővé teszi, hogy végigkövessük a művész, és tágabban a század firenzei festészetének stílusfejlődését: az 1509–1510-es Krisztus megkeresztelésétől, amelyet a fiatal mester még visszafogott, 15. századi hangvétellel festett, egyre dinamikusabb jelenetekig. Ezek a rendkívül népszerű Michelangelóval és más kortársakkal, például Franciabigióval folytatott összemérésből születtek, mint az 1517-es Keresztelő elfogatása vagy a Sokaság megkeresztelése, amely pompás manierista stílusban készült: harmonikus és összetett egyszerre, tele mozgó, gyakran akt alakokkal és festői virtuozitással, és az egész következő művészgenerációt inspirálta. Végül az 1520-as évek freskói érett korszakához kötődnek: alakjai ünnepélyesebbek és fenségesebbek, hősies vonásúak, párhuzamosan az akkor uralkodó michelangelóizmussal. Andrea del Sartónak kellett volna a ciklus egyedüli kivitelezőjének lennie, a díszítősávok festményeit is beleértve, bár 1518–1519-ben barátja és munkatársa, Franciabigio dolgozott helyette, aki elkészítette a Pusztába induló Szent János megáldását és Krisztus és Keresztelő Szent János találkozását: Andrea ugyanis Franciaországba költözött, hogy ott telepedjen le, de miután visszatért Firenzébe, újra átvette a munkák irányítását. A jelenetek sorrendje nagyon eltér az időrendi elkészülésüktől: a középső jelenetek a legkorábbiak.