Leírás
A Laurenziana-könyvtár (Biblioteca Medicea Laurenziana) Európa egyik nagy könyvtára, a Medici-gyűjteményekből nőtt ki, és nagyrészt Michelangelo tervezte. A firenzei San Lorenzo-bazilika kolostorudvarain keresztül lehet bejutni, innen kapta a nevét. Nagyjából 11 000 kéziratot őriz.
A látogatás egyfajta építészeti séta. Először az előcsarnok következik: magas, szűk tér, a falba süllyesztett oszlopokkal és olyan ablakokkal, amelyek valójában vak fülkék. Ez tudatos talány, sötét előjáték az olvasóterem fényéhez.
Aztán a lépcső, amely kőfolyamként zúdul le, és alig tartja vissza két korlát. A középső, elliptikus lépcsőfokok Michelangelo újításai: ez a görbe visszatér a Medici-síremlékeken és a Santa Trinità-híd íveiben is, és már a barokk stílust előlegezi.
A lépcső tetején az olvasóterem hosszú, világos folyosó, Michelangelo tervezte fapadokkal, a mennyezetet is beleértve. A polcokon a kódexek láncra verve álltak, mégis szabadon lehetett őket olvasni, tárgykör szerint rendezve, az egyházatyák írásaitól a költészetig.
A kincsek közé tartozik az Amiatinus-biblia, a Laurenziana-féle Vergilius, a Squarcialupi-kódex és Nagy Lorenzo platóni dialógusai finom papíron. Sok kódexet humanisták, például Marsilio Ficino és Poggio Bracciolini másolt le saját kezűleg. A 19. században épült hozzá a Tribuna Elci, egy neoklasszicista rotunda kis kupolával, egy firenzei könyvgyűjtő gyűjteménye számára.
Michelangelo Rómából tervezte, és nem szívesen: úgy hagyta el Firenzét, hogy soha többé nem akart visszatérni. A könyvtárat 1519-ben Giulio de' Medici bíboros, a későbbi VII. Kelemen pápa kérte tőle a család könyveinek elhelyezésére.
Michelangelo 1534-ig irányította az építkezést, aztán elutazott. A többiek az utasításai szerint folytatták. A lépcsőt diófából képzelte el, de Ammannati I. Cosimo kívánságára pietra serena kőből készítette el.
A könyvtár 1571-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. Az előcsarnokban a falak felső sávja évszázadokig nyers maradt: csak 1901 és 1903 között fejezték be.
A látogatás egyfajta építészeti séta. Először az előcsarnok következik: magas, szűk tér, a falba süllyesztett oszlopokkal és olyan ablakokkal, amelyek valójában vak fülkék. Ez tudatos talány, sötét előjáték az olvasóterem fényéhez.
Aztán a lépcső, amely kőfolyamként zúdul le, és alig tartja vissza két korlát. A középső, elliptikus lépcsőfokok Michelangelo újításai: ez a görbe visszatér a Medici-síremlékeken és a Santa Trinità-híd íveiben is, és már a barokk stílust előlegezi.
A lépcső tetején az olvasóterem hosszú, világos folyosó, Michelangelo tervezte fapadokkal, a mennyezetet is beleértve. A polcokon a kódexek láncra verve álltak, mégis szabadon lehetett őket olvasni, tárgykör szerint rendezve, az egyházatyák írásaitól a költészetig.
A kincsek közé tartozik az Amiatinus-biblia, a Laurenziana-féle Vergilius, a Squarcialupi-kódex és Nagy Lorenzo platóni dialógusai finom papíron. Sok kódexet humanisták, például Marsilio Ficino és Poggio Bracciolini másolt le saját kezűleg. A 19. században épült hozzá a Tribuna Elci, egy neoklasszicista rotunda kis kupolával, egy firenzei könyvgyűjtő gyűjteménye számára.
Michelangelo Rómából tervezte, és nem szívesen: úgy hagyta el Firenzét, hogy soha többé nem akart visszatérni. A könyvtárat 1519-ben Giulio de' Medici bíboros, a későbbi VII. Kelemen pápa kérte tőle a család könyveinek elhelyezésére.
Michelangelo 1534-ig irányította az építkezést, aztán elutazott. A többiek az utasításai szerint folytatták. A lépcsőt diófából képzelte el, de Ammannati I. Cosimo kívánságára pietra serena kőből készítette el.
A könyvtár 1571-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. Az előcsarnokban a falak felső sávja évszázadokig nyers maradt: csak 1901 és 1903 között fejezték be.