Leírás
A Rucellai-palota a reneszánsz magánépítészet egyik legszebb példája Firenzében, a Via della Vigna Nuován. A lényeg a homlokzat, amelyet Leon Battista Alberti tervezett: mintául szolgált a firenzei nemesek házaihoz.
„Nyolc házból egyet csináltam”: így mesélt vállalkozásáról a rendkívül gazdag kereskedő, Giovanni Rucellai. Egymás után vásárolta meg a családi ház körüli épületeket, és egyetlen palotává olvasztotta őket, egy új homlokzattal fogta össze az egészet.
A homlokzatot barátja, Leon Battista Alberti tervezte, a humanista építész, aki értekezéseket is írt. A homlokzat olyan, mintha az elméleteinek illusztrációja lenne: három emelet, három egymásra helyezett klasszikus oszloprend, és a pilaszterek miatt a palota magasabbnak tűnik, mint amilyen valójában.
A munkálatokat Bernardo Rossellino irányította. Pontosan nem tudni, mikor épült: az okiratok elvesztek, de az építkezés több szakaszban zajlott, 1455 körül és 1470 között, miközben a család tovább lakott benne.
Ha jól megnézed a jobb oldalt, a fal csipkézetten ér véget: folytatást terveztek hozzá egy harmadik kapuval, de az sosem épült meg.
A hatás változatos és elegáns, mert a fény megrezeg a sima felületek, a pilaszterek és a sötét részek, a nyílások között. Alberti azt írta, hogy az úr házának „inkább kellemes, mint gőgös megjelenésűnek” kell lennie. A palota mintául szolgált például a pienzai Piccolomini-palotához.
Bent gyönyörű reneszánsz udvar található, két oldalán árkádsorral, a oszlopokon igen míves korinthoszi oszlopfőkkel. Hátul a egykori San Pancrazio-templomban található a Marino Marini Múzeum és Alberti egy másik remekműve, a Szent Sír kápolnácskája.
Ne hagyd ki a homlokzat mentén húzódó kőpadot, amelynek háttámlája a római falakat utánozza, és a fríz Rucellai-féle dagadó vitorláit sem. Szemben áll a Rucellai-loggia, amely szintén Alberti műve, és rendezett megjelenést ad a térnek. A palota ma is a család tulajdonában van.
„Nyolc házból egyet csináltam”: így mesélt vállalkozásáról a rendkívül gazdag kereskedő, Giovanni Rucellai. Egymás után vásárolta meg a családi ház körüli épületeket, és egyetlen palotává olvasztotta őket, egy új homlokzattal fogta össze az egészet.
A homlokzatot barátja, Leon Battista Alberti tervezte, a humanista építész, aki értekezéseket is írt. A homlokzat olyan, mintha az elméleteinek illusztrációja lenne: három emelet, három egymásra helyezett klasszikus oszloprend, és a pilaszterek miatt a palota magasabbnak tűnik, mint amilyen valójában.
A munkálatokat Bernardo Rossellino irányította. Pontosan nem tudni, mikor épült: az okiratok elvesztek, de az építkezés több szakaszban zajlott, 1455 körül és 1470 között, miközben a család tovább lakott benne.
Ha jól megnézed a jobb oldalt, a fal csipkézetten ér véget: folytatást terveztek hozzá egy harmadik kapuval, de az sosem épült meg.
A hatás változatos és elegáns, mert a fény megrezeg a sima felületek, a pilaszterek és a sötét részek, a nyílások között. Alberti azt írta, hogy az úr házának „inkább kellemes, mint gőgös megjelenésűnek” kell lennie. A palota mintául szolgált például a pienzai Piccolomini-palotához.
Bent gyönyörű reneszánsz udvar található, két oldalán árkádsorral, a oszlopokon igen míves korinthoszi oszlopfőkkel. Hátul a egykori San Pancrazio-templomban található a Marino Marini Múzeum és Alberti egy másik remekműve, a Szent Sír kápolnácskája.
Ne hagyd ki a homlokzat mentén húzódó kőpadot, amelynek háttámlája a római falakat utánozza, és a fríz Rucellai-féle dagadó vitorláit sem. Szemben áll a Rucellai-loggia, amely szintén Alberti műve, és rendezett megjelenést ad a térnek. A palota ma is a család tulajdonában van.